Mit tegyél ha megkopott az angol tudásod?

Ha nem használjuk az angolt, a tudásunk megfakul. Ez sajnos természetes folyamat. Egyszerűen azért, mert az agyunkban azok az összeköttetések, amelyek az emlékezést segítik, meglazulnak.

Azonban van két jó hírem! Az egyik az, hogy ezeket a kapcsolatokat vissza lehet építeni, sőt sokkal jobbat is ki tudsz hozni magadból! A másik pedig az, hogy van módszer arra, hogy utána a felejtés kevésbé történjen meg.

Ezek mikéntjét fogom most megmutatni.

Először is: miért felejtünk el valamit, amit már megtanultunk?

Ennek két oka is lehet. Az egyik az a „természetes következménye” annak, hogy folyamatosan új ingerek érnek. Azaz a régebben megtanult dolgokat kiszorítják az újonnan megtanult dolgok. Egész pontosan elteszik az agytekervényeink egy mélyebb bugyrába, ahonnan nehéz pikk-pakk előhívni.

A másik ok az az, hogy az sem biztos, hogy amit megtanultunk, az akkor átkerült a hosszútávú memóriába. Ugyanis könnyű beleesni annak a csapdájába, hogy túl hamar rámondjuk valamire, hogy megtanultuk. Rendszerint ez akkor történik meg, amikor MEGÉRTÜNK valamit, és azt gondoljuk, ez elég ahhoz, hogy később is emlékezzünk rá. Hiszen nem magoltuk, hanem értőn fogadtuk be.

De sajnos ez nem így van, vagy nem mindig így van. Vannak olyan dolgok, amik elsőre leesnek, és örökre velünk maradnak. Ezek azok a dolgok, amelyek valamilyen érzelmi töltettel bírnak. Pl. ha valamelyik órán felelet közben lebőgtél, arra – és valószínűleg a tananyagra is – jól emlékszel még most is. De ugyanez lehet akkor is, ha valami vicces történet kapcsolódik hozzá. Ha viszont semmilyen érzelem nem kapcsolódik a felismeréshez, akkor még nem kerül automatikusan a hosszútávú memóriába, csak azért, mert megértettük.

Hogyan tanuljunk újra, ha már egyszer megvolt a tudásunk?

Ebben az esetben két dolog szokott felmerülni a tanulókban, amelyek homlok egyenest ellentmondanak egymásnak – amiből érezhető, hogy valószínűleg mindkét megközelítés sántít.

Van, aki azt mondja, hogy mivel annyit felejtett, inkább teljesen elölről kezdi a tanulást. Aztán ha majd újra eljutott ugyanoda, ahol már tartott, továbblép a következő szintre. Ez jó elgondolásnak tűnik, hiszen így visszaszerzed a megkopott tudást. De ha ugyanazzal amódszerrel tanulsz, mint első alkalommal tetted, borzasztóan unni fogod a tanulást. Mert hiszen – ahogy fentebb írtam -, nem elfelejtetted a dolgokat, csak elraktároztad egy bugyorban. Ezáltal minden ismerős lesz, amikor újratanulod, és SOKKAL kevesebb idő alatt visszajön az emlékezetedbe, mint amikor újként néztél rá. Ez még az elején elfogadható lesz, de aztán félő, hogy beleunsz, és újfent abbahagyod a tanulást.

A másik megközelítés szerint ott folytatod a tanulást, ahol abbahagytad, és bízol abban, hogy az elfeledett dolgok szépen visszajönnek. Erre van esély, hisz csak elraktároztad, nem törölted a tudnivalókat, de óriási energiabefektetéssel jár így emlékezni. Arról nem is beszélve, hogy nem biztos, hogy pontosan és mindenre fogsz emlékezni.

Akkor mit csináljunk?

Én úgy gondolom, annak semmi értelme, hogy húzd a saját idődet azzal, hogy mindent újból megtanulsz, mintha sose tudtad volna. Inkább derítsd ki, mire emlékszel még és mire nem. Itt különösképp a nyelvtanról beszélünk, de mellette párhuzamosan a szókincsedet is érdemes górcsó alá venni. A szókincsed bősége adja az alapot ahhoz, hogy minél több dolgot ki tudj fejezni, a nyelvtanod helyessége pedig ahhoz, hogy ezt minél pontosabban, félreérthetetlenül tudd megtenni.

Ehhez én egy tesztsort használnék, ahol egyre nehezednek a feladatok. Nem szintfelmérő tesztre gondolok, mert az nem tér ki mindenre, amit egy adott szinten tudni kellene. Inkább amolyan gyűjteményekre, mint pl. a Grammar in Use. Itt nem kell minden feladatot megcsinálni, csak az egyes témakörök végén lévő tesztet. Ha abban kiderül, vannak hiányosságaid, menj bele a részletekbe.

Vagy ugyanezt megteheted a Magabiztos Angolosok Titkos Társaságában (MATT) is, csak ott tanári segítséget is kapsz a feladatok mellé és mindent megteszünk a magabiztos nyelvhasználatodért. Így biztosan nem marad megválaszoltalan kérdésed és kicsit gyorsabban is tudsz haladni. (Ha még nem hallottál a MATT-ról, az azért van, mert tényleg titkos, azaz nem nyilvános, csak az olvasóim számára hozzáférhető program. Ha érdekel, legyél olvasóm, és értesülni fogsz erről is.)

Ezt a metódust addig csináld, amíg olyan területre nem érsz, ahol már szinte minden új. Onnantól már az ismétlő módból tanuló módba kell váltanod. Hogy tanuló módban milyen módszerrel folytatod a tanulást, az már személyes preferencia kérdése. De eddigre a megkopott tudásod már újra fényesen ragyog, van mire építeni.

Mi a titka a nem-felejtésnek?

Ha a felejtésnek az a „titka”, hogy nem foglalkozol az angollal, akkor a nem-felejtésnek az, hogy rendszeresen foglalkozol vele. Feltételezhetőleg nem mondok ezzel újat, mégis sokan itt buknak el. „Most nincs időm tanulni” – mondják, aztán meg jön, hogy „hú, már olyan rég óta nem tanulok, akkor már mindegy mikor kezdem újra”. Ezen a ponton egy fontos megjegyeznivalóm van: nem a tanulást kell életfogytiglan csinálni! Hanem a használatot! Akármeddig is juss szintben a tanulásodban, tedd az angol használatát az életed részévé. Amikor nincs lehetőséged „tanulni”, akkor válaszd a feliratos filmeket a szinkronos filmek helyett. Tudatosan figyeld a dalszövegeket, akár énekelgesd is az előadóval. Olvass angolul (szintezett könyveket, blogcikkeket téged érdeklő témákban, stb.). Ugye érted? Használd, ami már a tiéd! Így kialakul benned egy természetes, ÁLLANDÓ tudás, ami már soha nem fog megfakulni.