Ismerős az a jelenség, hogy ha olyan külföldivel beszélsz, akinek nem angol az anyanyelve, akkor őt egész jól megérted? De amint egy angol anyanyelvűvel találod szemben magad, máris úgy érzed, az elmúlt évek angol tanulása kidobott idő volt, mert alig értesz bármit abból, amit hablatyolnak neked.
Miért van ez? És hogy lehet ebből kikecmeregni?
Nézd meg, erről írok!
Akcentus
Az akcentust sokan teszik felelőssé azért, hogy nem értik az angolt. De ha belegondolsz, tanulmányaid során leginkább angol anyanyelvűek által mondott felvételeket hallasz, tehát ezt kellene a legjobban értsd.
Arról nem beszélve, hogy minden külföldi beleviszi a beszédébe a saját akcentusát, tehát a nem angol anyanyelvűeket még nehezebben kellene érteni.
Tehát a jelenség okát nem az akcentusban kell keresni, bár kétségtelen, hogy ez is közrejátszik abban, mennyire értjük meg a másik beszélőt – de ez nem csak az anyanyelvűekre vonatkozik.
Kiejtési szabályok ismeretének hiánya
Na, már megint szabályok! – gondolhatod. Minek kellene tudni kiejtési szabályokat?!?
Több, mint 20 éve vagyok angoltanár, és mindig is nagy hangsúlyt fektettem a kiejtési szabályok ismertetésére. Tudod miért? Nem azért, mert neked is tudnod kell őket. Nem, ez a nyelvészek dolga.
Hanem azért, mert ha nem ismered őket, nem is hallottál gyakran előforduló kiejtési jelenségekről, akkor észre sem veszed őket! Csak annyit tapasztalsz, hogy nem érted mit mondtak neked. Aztán pedig amikor leírva látod ugyanazt, csodálkozva nézel, hogy nem értetted, pedig minden szót ismersz. Ismerős?
Milyen kiejtési jelenségekkel kellene tisztában legyél?
Két fontos dolgot emelnék ki:
gyenge (hangsúlytalan) alakok használata
Ha azt várod, hogy egy angol-ajkú minden egyes szót érthetően és szépen kimond, mint mi magyarok, akkor teljesen el leszel veszve, ha meg kell őt érteni. Ugyanis az angolban vannak teljes értékű szavak, és ún. funkciószavak. A teljes értékű szavak azok azok, amelyek fontos jelentést hordoznak (igék, főnevek, melléknevek, határozók), míg a funkciószavak azok, amelyeket csak azért használunk, hogy nyelvtanilag helyesen összeállított mondatokban használjuk a jelentést hordozó szavakat. Ilyenek pl. a segédigék, névmások, névelők.
Talán kezded sejteni: azt fogják az angolok szépen, érthetően kiejteni, ami jelentéssel bír, és bizony sajnos elharapják (=gyenge alakban ejtik) azokat, amelyek „csak” nyelvtani funkciót töltenek be. Ha ezt nem tudod, azt sem fogod tudni, mi lehetett az a szó, amit elharaptak. Pedig jó hír: alig több, mint 50 olyan szó van, amit el lehet harapni! Ha megtanulod őket, máris jobban fogod érteni a beszélt angolt! 🙂
szavak kötése
Rengetegszer döbbentettem már meg embereket, amikor bemutattam, mi történik két szó találkozásakor. Mert vannak olyan szavak, amelyek közömbösek egymásnak és semmi sem történik, amikor találkoznak. De vannak olyanok, amelyek annyira bejönnek egymásnak, hogy valamilyen módon egybeolvadnak. Pl. ha kimondod azt a mondatot, hogy „I like it.”, akkor az olyan, mintha azt mondanád, „Áj láj kit.” A like odaadja a „k” hangját az utána álló szónak. Te pedig eszeveszetten keresed a „lie” és a „kit” szó jelentését, mert azt hallottad „I lie kit”. És sehogy sem áll össze a kép.
Érdekes, igaz? És akkor még csak egyetlen jelenséget mutattam meg, milyen módokon tudnak szavak megváltozni, ha egymás mellé kerülnek. Hidd el, pusztán ezen jelenségek megismerésével is rengeteget fejlődik a hallott szövegértésed.
Kellő angol hiánya
Napi hány órában hallasz angol anyanyelvűt beszélni?
Ha már tökéletesen érted az angol anyanyelvűeket, akkor neked nincs rá szükséged, hogy napi több órában angolt hallgass. De ha ez nem így van, óriásit lendíthetsz a hallott szövegértéseden pusztán azzal is, ha átállsz a dolgok angolul való hallgatására. Ezt a szaknyelv úgy hívja „sufficient amount of exposure”, azaz megfelelő mennyiségű (angolnak való) kitétel.
Miket tehetsz?
- A háttérben, míg teszel-veszel, angol nyelvű rádió szóljon. Nem baj, ha nem értesz benne mindent, és az sem, ha nem tudsz odafigyelni rá. Ennek az a lényege, hogy az angol intonáció a fejedbe kússzon. Mi magyarok annyira laposan beszélünk az angolokhoz képest, így ha nem hallasz sok angol beszédet, esélyed sincs, hogy felszedd az angolos intonációt!
- A filmjeidet nézd angolul. Pláne ha IP TV-d van. Egyszerűen állítsd angolra az épp aktuális filmet! Ha ez így nehéz, nézz feliratos filmet, de a nyelv, amit hallasz, az angol legyen. Itt például kedvenc sorozataidat nézheted meg angolul, legtöbbet akár felirattal.
Ezek az én tapasztalataim és bevált gyógymódjaim. Neked van saját tapasztalatod? Te rájöttél már, miért érted nehezen az angol anyanyelvűeket?
Nekem az angol olyan volt, mint a kínai: artikulálatlan hangok kavalkádja. Aztán ott volt a természetellenes szórendje. (Az én természetem ellen való!) Nem pusztán idegennyelvnek, hanem vadidegen nyelvnek éreztem. És ez nem pusztán abból ered, hogy más nyelvcsaládba, az indoeurópaiba tartozik, hiszen a szláv nyelvek is oda tartoznak, mégsem éreztem pl. az oroszt sose olyan idegennek. A kiejtéssel, a szövegértéssel, a szórenddel ma is hadilábon állok. Igaz, honnan vegyek egy angolt, akivel naponta interakcióba léphetnék? Én hiába néztem kis koromban a Sky Channelt, nem értettem egy hangot sem. Valaki meg állítólag megtanult a rajzfilmekből beszélni. Állítólag az emberi agy automatikusan rááll az adott nyelvtípusra. Nálam valami nem stimmelhetett, mert anyukám többször mondta, hogy nem jó a szórendem. És későn is kezdtem el beszélni, mert sokáig csak annyit mondtam, hogy „gű”, aztán egyszer váratlanul folyékonyan elkezdtem beszélni. Anyukám elcsodálkozott: „Te tudsz beszélni?” De ehhez valamilyen (verbális és/vagy nonverbális) interakcióra van szükség, anélkül nem megy. Ha nem figyel mellettem valaki folyton, hogy mit mondok, eltévelyedek, és „saját” nyelvtant kezdek használni.
Nagyon érdekes, amit írsz, Edit. Én még így soha nem gondoltam végig a dolgokat. (Persze miért is gondoltam volna?)
Ezeken felül nehezíti a megértést számomra az is, hogy én magyar emberként – és talán foglakozási ártalom okán is (pedagógus vagyok)- mindent pontosan érteni akarok (vagyis csak szeretnék 🙂
Így gyakran leragadok egy-egy szónál… elmélázok rajta…miközben a beszélő már árkon-bokron túl van. Hát ez tényleg elkeserítő tud lenni. 🙂
De igyekszem átnevelni magam, és globálisan megérteni, amit hallok. Ez nehéz út számomra. De haladok. Csak túl lassan.
Bár engem nem sürget semmi -és senki – , én csak szórakozásból tanulok angolul. Na meg azért, mert szeretem felfedezni a világot, így sok minden érdekel. És persze azért, hogy frissen tartsam az elmémet. 🙂
Örülök az okosságoknak, amiket tőled kapok. Más megvilágításba helyezi a dolgokat. És persze erőt ad. Hogy a hiba „nem csak az én készülékemben van”. Nem vagyok egyedül.
Szóval köszönöm.
Elena
Köszönöm soraid! Egy dologban vitatkozni fogok veled… a te érdekedben. 😉
Ha te olyan típus vagy, aki mindent meg akar érteni, nem fogsz tudni átállni a globális megértés „üzemmódra”. Neked egyszerűen szükséged van arra, hogy mindent pontosan megérts. Esetleges híresztelések ellenére EZ NEM BAJ! Vannak emberek – köztük én is-, aki frusztrációként élik meg, ha csak 70-80%-ban biztosak abban, hogy értették, amit mondtak nekik. Mert az a fennmaradó 20-30% tartalmazhat olyan információt, ami fontos a teljes kép megértéséhez. Milyen kellemetlen az, ha azt hiszed, hogy értetted, amit mondtak neked, válaszolsz, majd a furcsa tekintetekből szűröd le, hogy valami nem jött át… Mert hibázni lehet (sőt, szerintem a tökéletességhez a hibákon keresztül vezet az út), na de meddig? Ha állandóan a globális megértésre koncentrálsz, ez a folyamat lassú lesz. Te más típus vagy!
Akkor mi a megoldás?
Neked máshogy kell tanulnod. Neked a részletekre különösképp kell figyelni. Bocs, de te vagy az, akinek muszáj a nyelvtant jól tudni, hogy „kihalld” azt is, amit mások a globális értésnél képesek maguktól felfogni, figyelem-ráfordítás nélkül.
Neked kellenek a szabályok, pl. kiejtésben is. Mert ha nem tudsz róluk, hogy a bánatban ismernéd fel, amikor találkozol velük. Vannak, akiknek nem ilyen a fülük, ők átsiklanak azon, amit nem értettek, mert a többi dolgot értették körülöttük.
Sokat kell olvasni ÉS hallgatni ugyanazon szöveget és megfigyelni, te mit mondtál volna másképp. És levonni magadnak a következtetést, hogy mi is történt valójában a szavakkal, amiket külön-külön ismersz, de így, szövegben, egészen máshogy hangoztak.