Szindróma: Már gyürkőzöl az angollal egy ideje, de a beszéd mégsem megy. Mi lehet a gond? A hiba nem a Te készülékedben van. Könnyen lehet, hogy egyszerűen csak az a probléma, hogy még nem gondoltad át, mik az erősségeid, amikre építhetsz, és ezáltal nem a neked való beszédfejlesztő módszer használatával próbálkozol.
Nézzük meg, milyen módszerek ill. módszertani alapvetések vannak, és válaszd ki, melyiket érzed magadénak. Azt azért itt megemlíteném, hogy alaptételnek tartom, hogy egy nyelvet úgy lehet hatékonyan elsajátítani, ha azzal a nyelvvel körülvesszük magunkat. Ez feltételezi azt, hogy a magyart NEM használjuk fel a tanulási folyamatban. Ha Te az a típus vagy, akinek a biztonságérzet kedvéért magyarul is el kell valamit magyarázni, tudd: átmenetileg megnyugszol az ismerős magyar hallatán, de hosszútávon ezzel magaddal szúrsz ki. Most nem magyarázom el, miért (fogok erről is írni egy cikket), de most ezt fogadd el, kérlek. Mindenki képes megtanulni egy idegennyelvet az anyanyelve bevonása nélkül is! Te is!
Most, hogy ezt tisztáztuk 
, nézzük a csak angolra épülő megközelítéseket:
Hallgatáson alapuló módszerek
E beszédfejlesztő módszer hívei azt mondják, ugyanúgy célszerű elsajátítani egy idegen nyelvet, mint az anyanyelved. Rengeteg angolt kell hallgatnod, és egy idő után a szavakat fordítás nélkül értelmezni fogod tudni, a nyelvtant pedig ösztönösen jól fogod használni.
Lényegében ez történik, amikor külföldre költözöl, minden nemű nyelvtudás nélkül. Felfedezed, hogy bizonyos szituációkban ugyanazok a mondatok hangzanak el, és ha már hallottad őket elégszer, felbátorodsz és Te is mered őket használni.
Léteznek erre az elvre épülő nyelvtanítási módszerek is, ahol ezt az alapvetést azzal egészítik ki, hogy felépítik neked szisztematikusan ezeket a szituációkat, és töményen kapod meg a megfelelő számú ismétlést.
Előnyei:
- Biztosan nyelvileg helyesen épül be egy mondat (=közlés) a tudásodba, hiszen annyit hallottad, hogy máshogy már nem is tudnád mondani
- Végig irányítva vagy, de magad fedezed fel a szabályszerűségeket. A végére kész palettád áll össze sablon-mondatokból
- Csípőből előjönnek a mondatok az ismert szituációkban
- Egészen kezdő szinttől alkalmazhatóak (mint nyelvtanulási módszer – de a külföldre költözést csak jó úszóknak ajánlom, mert mély víz)
Hátrányai:
- Csak a monotonitást jól tűrő embereknek való, mert lényegében állandóan ugyanúgy tanulsz: eléd teszik a szituációkat, sokszor hallgatod a mondatokat, folyamatosan figyelned kell.
- Nem minden szituációra tudnak felkészíteni – saját gondolatokat csak sokára tudsz kifejezni, mert akkor pont a sablon-mondatokat töröd meg.
- Néhány embernek, már csak a nyelv szeretete miatt is, vagy a rendszerben való gondolkodás végett, szüksége van a miértekre: miért úgy mondják, miért nem lehet máshogy, miért így alakult ki, stb. Ezt itt nem kapod meg.
Drill módszerek
Így nevezik azt, amikor adott egy alap mondat, amelyet többször kell ismételni, majd bizonyos részeket más-más szóra cserélni. Pl:
I’m keen on dancing. – ez az alap mondat (Imádok táncolni.) Imádni lehet sok dolgot, így cserélgessük azt. Használjuk ezeket a szavakat: travel, cycle, read, play chess. Így megszületnek ezek a mondatok:
I’m keen on traveling.
I’m keen on cycling.
I’m keen on reading.
I’m keen on playing chess.
Ennél a módszernél fontos, hogy ezek a mondatok hangosan ki legyenek mondva, úgy sokkal hatásosabb.
De ugyanígy drill az is, amikor kérdés-felelet van úgy, hogy a választ te adod, és neked kell változtatgatnod a mondatban valamit, vagy fordítva: a kérdés mindig más, de ugyanazt a választ kell adnod (ilyenkor általában 1-2 válasz közül választhatsz). Példa mindkettőre:
a)
What were you doing this morning at 7? – I was taking a shower.
What were you doing this morning at 7:30? – I was having breakfast.
What were you doing this morning at 8? – I was driving to work.
b)
Did you like the movie? – I definitely did. / Not at all.
Did you enjoy your holiday? – I definitely did. / Not at all.
Did you find it easy? – I definitely did. / Not at all.
Előnyei:
- A nyelvtani szerkezetek helyesen épülnek be.
- A füledbe csengenek a mondatok.
Hátrányai:
- monoton
- bonyolultabb saját gondolatok kifejezésére csak később leszel képes
- itt sem kapsz választ arra, miért úgy kell valamit mondani (ez persze nem mindenkit érdekel, tehát nem feltétlen hátrány – engem igen, engedelmeddel ezért tettem a hátrányok közé)
Integrált beszédfejlesztő módszer
A legtöbb helyen úgy tanítanak, hogy minden készséget egyszerre fejlesztenek a nyelvi elemek elemző megtanításával egy időben. Magyarul: tanulsz egy új nyelvtani szerkezetet, amit látsz szövegben, hallasz magnóról/videóról/mp3-ról, írsz vele fogalmazást és használod beszédben is.
Ideálisnak hangzik (ha jól csinálják, akkor az is!), de sok buktatója van
Előnyei:
- minden készségedet fejleszti
- szisztematikusan lehet haladni
- teret ad a változatos és élvezetes tanulásnak, kreatív feladatoknak
Hátrányai:
- Rengeteg időt igényel az, hogy minden készségen keresztül begyakorolj egy szerkezetet. Ha egyedül tanulsz egy tanárral, akkor ezt megteheted, de ha csoportban, akkor limitált az idő és valamelyik készség megsínyli. Tapasztalat: leginkább a beszédkészség, mert arra már nem jut az órán idő, egyedül pedig nehezen tudsz beszélgetni.
- Könnyen beleeshetsz abba a csapdába, hogy az egyik készség (rendszerint az olvasás) egész jól fejlődik, és azt gondolod, hogy akkor a másik három készség is ugyanolyan jól megy. Pedig nem. Ezt időben észre kell venni!
- Egyedül nem tudsz így tanulni, mert társalogni nem tudsz egyedül
Beszéden alapuló beszédfejlesztő módszer
Nagy kristálygömb nem kell ahhoz, hogy kitaláld, mit jelent ez a módszer: a beszédet helyezi középpontba. De vigyázat! A beszéd ezúttal nem azt jelenti, hogy hangosan megszólalsz. Itt már azt jelenti, hogy kommunikálsz.
A kommunikáció lényege az úgynevezett „info gap”. Ez annyit takar, hogy valódi beszélgetés zajlik, valódi információ-cserével. Tehát senki sem mondja meg előre, mit válaszolj ha kérdeznek (a hogyant azt hol igen hol nem), a kérdező valóban olyan dolgot kérdez, amire nem tudja a választ. Info gap (=információ hiány) nélkül nincs kommunikáció. Ez teszi szükségessé azt, hogy ténylegesen megfigyeld és értelmezd a kérdést és a válaszoddal a másik felet információhoz juttasd – mint a való életben.
Az igazán jó beszéd-alapú nyelvtanulási módszereknek kötelező eleme az info gap. Erre építve, a kíváncsiságot kihasználva ösztönöz a beszédre és a valódi kommunikációra. Ugye érted a különbséget a drill és e között? Leegyszerűsítve: a drill beéget, míg a kommunikáció elmélyíti a tudást és rutint ad az önálló mondatalkotásban. Ez a valódi kommunikáció, az egyik legjobb beszédfejlesztő módszer.
Azért itt is tegyünk igazságot:
Előnyei:
- Valódi kommunikációra szoktat, ezáltal az életre készít fel
- A nyelvtani hibákat „öntisztítással” javítja, mert ha megértik, amit mondasz, akkor feltehetőleg jól mondtad, ha viszont nem értenek, biztosan nem mondtad jól és újra kell próbálkoznod. Amikor pedig sikerül, az így, azaz tapasztalat útján szerzett tudás kitörölhetetlenül ég be a memóriádba.
- A kommunikáció fókuszba helyezésével megszabadít a görcsösségtől, hogy „egyből tökéletes nyelvtannal kell megszólalni”.
- Fantasztikus élményözön vár a tanulás során, mert a kommunikáció lehetővé teszi a változatos feladatokat, ahol a lehetőségeknek csak a képzelet és a kreativitás szabhat határt.
Hátrányai:
- Bár kaphatsz nyelvtani magyarázatokat, de a fókusz nem a nyelvtanon, hanem inkább a kommunikáción van. Ezáltal a nyelvtan nincs olyan erősen beégetve, ill. a folyamat lassabb.
- Teljesen kezdő szinten nehezen alkalmazható – csak erre elhivatott tanár fog vállalkozni arra, hogy így tanítson
- Teljesen egyedül (tanár vagy tanulótárs nélkül) nem alkalmazható, pontosan az info gap miatt
Nos, már látod, milyen beszédfejlesztő módszerek léteznek a beszédkészség elsajátítására. Nem török pálcát egyik felett sem, de meggyőzni sem szeretnélek egyikről sem. Válaszd azt, amelyik a leírás alapján az egyéniségedhez passzol. Én magam azt gondolom, mindnek megvan a létjogosultsága.
Azonban egy dolgot szögezzünk le: ha soha nem kommunikálsz, egyetlen valódi szituációba sem helyezed soha magad, soha nem is fogsz tudni beszélni. Előbb-utóbb rá kell erre venned magad!
Ha pl. a hallgatáson vagy a drillen alapuló módszert választod, lesz egy csomó mondat a tarsolyodban, amit csípőből tudsz majd mondani, ami nagyon jó. De ha soha senkitől nem kapsz visszajelzést a közlésedre, nem lehetsz biztos benne, hogy jókor és jól használtad-e a megtanult mondatokat.
Gondolj csak egy gyerekre. Ő sokáig csak hallgatja az anyanyelvét, meg sem szólal. Aztán az első közlései csak egy-szavas közlések („éhes”, „alszol”, „vonat”) – ahol teszteli, értik-e. Ha igen, megpróbálkozik a két-szavas közlésekkel („én éhes”, „ott vonat”). Itt már lesznek nyelvtani hibái, amit tapasztalat útján fokozatosan javít („öntisztít”). És így halad tovább az egyre bonyolultabb mondatok, közlések felé. Mit akarok ezzel mondani? Azt, hogy beszélni KELL ahhoz, hogy tökéletesítsd a beszédedet.
Nos, te látod már az erősségeidet és azt, melyik módszer a neked való?
Való igaz, hangosan kell tanulni. Gyerekkoromban még így tanultam két idegen nyelvet, most is mennek. Sajnos, az angolt akkor kezdtem tanulni, amikor már albérletezni kellett. Síri csöndben tanultam. Olvasni még csak-csak, de beszélni egyáltalán nem tudok! Fogalmam sincs, mit és hogyan kell kiejteni. Elkezdtem járni egy társalgási körbe, ahol az amerikai angolt beszélik. Ott ragadt rám valami a kiejtésből. Próbálkoztam én a „drill” módszerrel is, de rettentő időigényes dolog, ráadásul pokolian untam. Miután rá vagyok kényszerítve, hogy egyedül tanuljak, hát nincs nagy „módszerválaszték”. Már arra is gondoltam, hogy folyton fülhallgatóval kéne mennem mindenhová, hátha… A körülményeim nem teszik lehetővé a külföldi utazást, de magát a tanulást sem. Éjszaka tudnék csak angolozni, de akkor hogyan, hogy ne aludjak bele??? Beszélnem nem lehet, mert azzal zavarnám a család nyugalmát. Ugyanakkor a munkahelyem perfekt angol tudást vár el, vartyogok ezt-azt, ha kell, mutogatok kézzel-lábbal. Néha már az is előfordult, hogy megértettek, de nem nagy dicsőség, mert az afrikai diákok ugyanolyan borzalmasan beszélik az angolt, mint én, csak „folyékonyabban”. Ráadásul én, mint más nyelvekből eminens nyelvtanuló, mindig tudni akarom, mi és miért van úgy egy nyelvben, ahogy van! A kultúrák, ill. azok különbségei is érdekelnek, ezért rendszeresen kihívásokat állítok fel magamnak a munkahelyen. A baj ezzel csak az, hogy a nyelvvizsgán egészen mást kérnek, nekem meg ilyenek tömkelegét kellene produkálnom ahhoz, hogy a mostani állásom megmaradjon. Nagyon nehezen tanulok, bár mindenki azt mondja, hogy a tehetségtelenségem vasakarattal párosul. Most már előfordul, ha meglátok egy Szalai Nóri-féle magyar szókártyát, akkor már néha két helyes szó is eszembe jut angolul. A nyelvtudás számomra azt jelenti, hogy oda-vissza ki tudom fejezni magamat az adott nyelvből, perfekt fordítok oda-vissza. Egynyelvű környezetet nehéz teremteni. Még egy nyelviskolába is beiratkoztam, ahol egynyelvű környezetet hirdettek, aztán kiderült, hogy magyarról angolra kellett volna perfekt fordítanom, de nekem nem ment a többiek tempójában. Ki is rúgtak! Csak azt mondjátok meg, hogy egy olyan tökhülye, mint én, hogy fog letenni egy középfokút egy éven belül? Szakmai angolra is elmentem, az nagyon jó volt, mert megtudtam magamról, hogy minden szakmai kérdéshez hozzá tudok szólni angolul, mindenről van önálló véleményem, ráadásul a nálam jobb angol nyelvtudással bíró kollégák is megértették, senki sem röhögött ki. Kár, hogy nem lesz több ilyen továbbképzésünk! Ha németből hirdetnének, esetleg franciából, azokat is megpróbálnám. Újabban próbálok angolul beszélni magamban, de azt is némán, nehogy hülyének nézzenek. Ez fejleszt egyáltalán valamit???
(Elnezest, nincsenek ekezeteim…)
Ez egy nagyon erdekes es jol osszeszedett cikk! Es valo igaz, hogy mindegyiknek megvan a maga letjogosultsaga. Pl. az NLP-s modszeren alapulo termeszetes nyelvtanulas is pont az utobbit hangsulyozza, hogy ugy kell megkozeliteni az idegennyelv tanulast, mint ahogy gyermekkent a sajat anyanyelvunket tanultuk meg. Viszont felnottkent kell megtanulnunk elengedni a hibaktol valo gorcsos felelmet es bizony kilepni a komfortzonabol! Ami kinek konnyebb, kinek nehezebb.
En ezt meg mindig napi szinten elem Angliaban, pedig 4. eve elek kint, es volt kozepfoku nyelvvizsgam, mielott kijottem. Es most, hogy igy olvasom a cikket, vegulis az osszes modszert hasznalom/hasznaltam az eltelt idoben, mikor mire volt ido, lehetoseg. De lenyeges, hogy meg is kell erteni a nyelv mogott levo kulturat, kulonben allati cikis helyzetbe lehet kerulni… de sok kinos sztorim van… Nagyon motivalo tud meg lenni poliglottok tortenetei is, hogy kepesek legyunk kudarc utan felallni es tovabbmenni!
Szerintem a legfontosabb dolog, hogy hasznalni, beszelni kell a nyelvet! Nyilvan mas celok es prioritasok vannak, ezert valtozni fog a modszer, amivel elerjuk azt a celt. Mas a fokusz, ha husbavago kerdes a celorszag nyelvet beszelni a mindennapokban, mintha „csak” nyelvvizsgara keszul fel az ember lanya/fia.
Az utbaigazitas kerese, adoigazolas beszerzese vagy egy pub-ban megprobalni megerteni a helyiek beszedet, vagy allast -szallast szerezni, hogy ne maradj utcan, vagy a kornyezetszennyezesrol felmondani egy betanult monologot egy koztudottan „szadizos” magyar nyelvvizsga elnoknek, mind mas es mas erzelmi/ertelmi stb. elethelyzetet, megoldokeszseget kivan.
Most kezdem elfogadni igazan belulrol (erteni ertettem am az agyammal), hogy ez bizony elethosszig tarto tanulas, ha nem 2-3nyelvu csaladba szuletunk bele es sokszor 12 orat dolgozunk napi szinten, heteken keresztul, ami utan csak aludni van kedvunk, akkor pont rateszek, hogy megirtam-e kello szofisztikaltsaggal a soron kovetkezo esszet vagy sem.
Es minden a nyelvhasznalati celtol fugg: hiszen mas modszereket kell kiprobalni, hasznalni, ha par honap alatt kell a nyelvvizsga a diplomahoz, ha prezentaciot kell tartani vallalati kulkepviseleten, ha szaktudomanyos cikket kell irni PhD megszerzesehez, vagy ha egy szepsegszalonban fulsuketito zajban kell felvenni a rocsogo vezetekes telefont es megerteni a beszedhibas, hadaro angol kivansagait, netalan ujra kell csinalni az elmeleti kresz vizsgat kulfoldon vagy olyan baratokkal elmenni szorakozni, akiknek szinten nem angol az anyanyelve es esetleg fele annyira tud, mint te.
A humort, a nyitottsagot, a derut es az oszinte gyermeki kivancsisagot erdemes elovenni, amikor ugy tunik, hogy minden sotet ero osszefogott ellenunk a nyelvtanulas, nyelvhasznalat vegtelen fellegen… 😀 neha napi szinten….
Hú, mennyi klassz dolgot írtál! Amit én nem írtam a cikkben, az pont a kulturális vonatkozás, ami rendkívül fontos! Pusztán azért nem tértem ki rá, mert az nem magáról a beszédkészségről szól, hanem már a kommunikációnak egy magasabb szintje – amikor a beszéd maga már többé-kevésbé megy.
A humor, a nyitottság és a kíváncsiság pedig tökéletes hármas. Így lehet motivált maradni és mindig örömmel nézni a tanulás elé. Ettől lesz a fejlődés is folyamatos.
Igen, a kulturalis vonatkozas egy kulon cikket vagy akar konyveket is megerne…. Ezt annyira, de annyira nem tanitottak. Legalabbis az „atlagos” magyar iskolakban. Persze, ez attol is fugg(het), hogy milyen „korbol” milyen „korbe” megy az ember, azaz mikent szocializalodott. Egy kulfoldre koltozesnel a rugalmassag az egyetlen, amivel nagyon gyorsan lehet reszben integralodni, foleg, ha egyedul vag neki az ember lanya. Amugy elkepeszto eletstrategiakat lehet megfigyelni, hogy ki, mikent es hogyan tud, vagy nem, beilleszkedni. De az egyetlen merce, a nyelvtudas. Hiaba a diploma, tapasztalat miegyeb, csak a nyelvtudas szamit. Ahogy beszelsz, kvazi olyan korben is mozogsz. Raadasul az angol tarsadalom elkepesztoen „kasztosit”. Minel „magasabb” tarsadalmi reteg fele kapaszkodunk fel, annal fontosabb a megfelelo nyelvi kompetencia. Mert baromi egyszeruen kineznek…
Sohase tanultam peldaul, hogy kell egy londoni magyar kulturalis rendezvenyen angol diplomatakkal small talk-ot „lenyomni”, azert magyarul nagyjabol ment anno, ugyhogy kedvesen mosolyogva megprobaltam kivagni magam. De furcsa volt utana „visszamenni” egy elegge kulonbozo tarsadalmi reteg koze.
A „nyelvtani ontisztulas”-hoz meg annyit fuznek meg hozza, hogy az egy nagyon lassu folyamat, mert az angolok pl. nemigazan javitanak ki, tehat arra alapozni, hogy mi az atlagos visszajelzes, eleg bajos. A jo kiejetes 1000x tobbet er, mint a pontos nyelvtan. A legjobb peldam erre az, amikor anno betegapolokent kezdtem dolgozni, hogy az egyetlen angol kolleganom, mindenki mas kulfoldi volt, a meeting utan engem kert meg, hogy mondjam mar el neki, hogy x meg y meg z mit mondott, mert nem ertett belole semmit. Mondom pedig angolul beszeltek es jobban mint en, erre o, ugyan mar, vannak nyelvtani hibaid, de szinte egyedul azt ertem, amit te mondasz…
Aztan persze eljon az az ido is, amikor mar nem birod hallani a nyelvtani hibaidat, de eleg keserves kigyomlalni azokat. De ez megint egy masik tortenet.
mesélj még!!! nagyon klassz, tanulságos! köszi!
Tökéletesen így igaz, minden szó. Beszélni kell.
Régen kezdtem a tanulást. Nyelvtan, tesztek, fordítások, csak épp beszéd nem volt. legfeljebb az éjszakai tanulásnál motyogtam valamit magamban. Most egy mondat sem jön ki a számon, hiába vettem végig az angol tankönyveket.
Hangos tanulást, sok párbeszédet kívánok minden tanulónak!
Sajnálom, hogy így jártál, de ilyenkor szoktam mondani: már nem érdemes keseregni rajta – inkább használd fel a már megszerzett tudásod erősségként, és építs erre! Mekkora előny már az, hogy egy csomó könyvet Te már végigvettél!
Most jöhet a beszédrutin megszerzése.