Beszédfejlesztési módszer alternatívákSzindróma: Már gyürkőzöl az angollal egy ideje, de a beszéd mégsem megy. Mi lehet a gond? A hiba nem a Te készülékedben van. Könnyen lehet, hogy egyszerűen csak az a probléma, hogy még nem gondoltad át, mik az erősségeid, amikre építhetsz, és ezáltal nem a neked való beszédfejlesztő módszer használatával próbálkozol.

Nézzük meg, milyen módszerek ill. módszertani alapvetések vannak, és válaszd ki, melyiket érzed magadénak. Azt azért itt megemlíteném, hogy alaptételnek tartom, hogy egy nyelvet úgy lehet hatékonyan elsajátítani, ha azzal a nyelvvel körülvesszük magunkat. Ez feltételezi azt, hogy a magyart NEM használjuk fel a tanulási folyamatban. Ha Te az a típus vagy, akinek a biztonságérzet kedvéért magyarul is el kell valamit magyarázni, tudd: átmenetileg megnyugszol az ismerős magyar hallatán, de hosszútávon ezzel magaddal szúrsz ki. Most nem magyarázom el, miért (fogok erről is írni egy cikket), de most ezt fogadd el, kérlek. Mindenki képes megtanulni egy idegennyelvet az anyanyelve bevonása nélkül is! Te is!

Most, hogy ezt tisztáztuk , nézzük a csak angolra épülő megközelítéseket:

Hallgatáson alapuló módszerek

E beszédfejlesztő módszer hívei azt mondják, ugyanúgy célszerű elsajátítani egy idegen nyelvet, mint az anyanyelved. Rengeteg angolt kell hallgatnod, és egy idő után a szavakat fordítás nélkül értelmezni fogod tudni, a nyelvtant pedig ösztönösen jól fogod használni.

Lényegében ez történik, amikor külföldre költözöl, minden nemű nyelvtudás nélkül. Felfedezed, hogy bizonyos szituációkban ugyanazok a mondatok hangzanak el, és ha már hallottad őket elégszer, felbátorodsz és Te is mered őket használni.

Léteznek erre az elvre épülő nyelvtanítási módszerek is, ahol ezt az alapvetést azzal egészítik ki, hogy felépítik neked szisztematikusan ezeket a szituációkat, és töményen kapod meg a megfelelő számú ismétlést.

Előnyei:

  • Biztosan nyelvileg helyesen épül be egy mondat (=közlés) a tudásodba, hiszen annyit hallottad, hogy máshogy már nem is tudnád mondani
  • Végig irányítva vagy, de magad fedezed fel a szabályszerűségeket. A végére kész palettád áll össze sablon-mondatokból
  • Csípőből előjönnek a mondatok az ismert szituációkban
  • Egészen kezdő szinttől alkalmazhatóak (mint nyelvtanulási módszer – de a külföldre költözést csak jó úszóknak ajánlom, mert mély víz)

Hátrányai:

  • Csak a monotonitást jól tűrő embereknek való, mert lényegében állandóan ugyanúgy tanulsz: eléd teszik a szituációkat, sokszor hallgatod a mondatokat, folyamatosan figyelned kell.
  • Nem minden szituációra tudnak felkészíteni – saját gondolatokat csak sokára tudsz kifejezni, mert akkor pont a sablon-mondatokat töröd meg.
  • Néhány embernek, már csak a nyelv szeretete miatt is, vagy a rendszerben való gondolkodás végett, szüksége van a miértekre: miért úgy mondják, miért nem lehet máshogy, miért így alakult ki, stb. Ezt itt nem kapod meg.

Drill módszerek

Így nevezik azt, amikor adott egy alap mondat, amelyet többször kell ismételni, majd bizonyos részeket más-más szóra cserélni. Pl:

I’m keen on dancing. – ez az alap mondat (Imádok táncolni.) Imádni lehet sok dolgot, így cserélgessük azt. Használjuk ezeket a szavakat: travel, cycle, read, play chess. Így megszületnek ezek a mondatok:

I’m keen on traveling.
I’m keen on cycling.
I’m keen on reading.
I’m keen on playing chess.

Ennél a módszernél fontos, hogy ezek a mondatok hangosan ki legyenek mondva, úgy sokkal hatásosabb.

De ugyanígy drill az is, amikor kérdés-felelet van úgy, hogy a választ te adod, és neked kell változtatgatnod a mondatban valamit, vagy fordítva: a kérdés mindig más, de ugyanazt a választ kell adnod (ilyenkor általában 1-2 válasz közül választhatsz). Példa mindkettőre:

a)

What were you doing this morning at 7? – I was taking a shower.

What were you doing this morning at 7:30? – I was having breakfast.

What were you doing this morning at 8? – I was driving to work.

b)

Did you like the movie? – I definitely did. / Not at all.

Did you enjoy your holiday? – I definitely did. / Not at all.

Did you find it easy? – I definitely did. / Not at all.

Előnyei:

  • A nyelvtani szerkezetek helyesen épülnek be.
  • A füledbe csengenek a mondatok.

Hátrányai:

  • monoton
  • bonyolultabb saját gondolatok kifejezésére csak később leszel képes
  • itt sem kapsz választ arra, miért úgy kell valamit mondani (ez persze nem mindenkit érdekel, tehát nem feltétlen hátrány – engem igen, engedelmeddel ezért tettem a hátrányok közé)

Integrált beszédfejlesztő módszer

A legtöbb helyen úgy tanítanak, hogy minden készséget egyszerre fejlesztenek a nyelvi elemek elemző megtanításával egy időben. Magyarul: tanulsz egy új nyelvtani szerkezetet, amit látsz szövegben, hallasz magnóról/videóról/mp3-ról, írsz vele fogalmazást és használod beszédben is.

Ideálisnak hangzik (ha jól csinálják, akkor az is!), de sok buktatója van

Előnyei:

  • minden készségedet fejleszti
  • szisztematikusan lehet haladni
  • teret ad a változatos és élvezetes tanulásnak, kreatív feladatoknak

Hátrányai:

  • Rengeteg időt igényel az, hogy minden készségen keresztül begyakorolj egy szerkezetet. Ha egyedül tanulsz egy tanárral, akkor ezt megteheted, de ha csoportban, akkor limitált az idő és valamelyik készség megsínyli. Tapasztalat: leginkább a beszédkészség, mert arra már nem jut az órán idő, egyedül pedig nehezen tudsz beszélgetni.
  • Könnyen beleeshetsz abba a csapdába, hogy az egyik készség (rendszerint az olvasás) egész jól fejlődik, és azt gondolod, hogy akkor a másik három készség is ugyanolyan jól megy. Pedig nem. Ezt időben észre kell venni!
  • Egyedül nem tudsz így tanulni, mert társalogni nem tudsz egyedül

Beszéden alapuló beszédfejlesztő módszer

Nagy kristálygömb nem kell ahhoz, hogy kitaláld, mit jelent ez a módszer: a beszédet helyezi középpontba. De vigyázat! A beszéd ezúttal nem azt jelenti, hogy hangosan megszólalsz. Itt már azt jelenti, hogy kommunikálsz.

A kommunikáció lényege az úgynevezett „info gap”. Ez annyit takar, hogy valódi beszélgetés zajlik, valódi információ-cserével. Tehát senki sem mondja meg előre, mit válaszolj ha kérdeznek (a hogyant azt hol igen hol nem), a kérdező valóban olyan dolgot kérdez, amire nem tudja a választ. Info gap (=információ hiány) nélkül nincs kommunikáció. Ez teszi szükségessé azt, hogy ténylegesen megfigyeld és értelmezd a kérdést és a válaszoddal a másik felet információhoz juttasd – mint a való életben.

Az igazán jó beszéd-alapú nyelvtanulási módszereknek kötelező eleme az info gap. Erre építve, a kíváncsiságot kihasználva ösztönöz a beszédre és a valódi kommunikációra. Ugye érted a különbséget a drill és e között? Leegyszerűsítve: a drill beéget, míg a kommunikáció elmélyíti a tudást és rutint ad az önálló mondatalkotásban. Ez a valódi kommunikáció, az egyik legjobb beszédfejlesztő módszer.

Azért itt is tegyünk igazságot:

Előnyei:

  • Valódi kommunikációra szoktat, ezáltal az életre készít fel
  • A nyelvtani hibákat „öntisztítással” javítja, mert ha megértik, amit mondasz, akkor feltehetőleg jól mondtad, ha viszont nem értenek, biztosan nem mondtad jól és újra kell próbálkoznod. Amikor pedig sikerül, az így, azaz tapasztalat útján szerzett tudás kitörölhetetlenül ég be a memóriádba.
  • A kommunikáció fókuszba helyezésével megszabadít a görcsösségtől, hogy „egyből tökéletes nyelvtannal kell megszólalni”.
  • Fantasztikus élményözön vár a tanulás során, mert a kommunikáció lehetővé teszi a változatos feladatokat, ahol a lehetőségeknek csak a képzelet és a kreativitás szabhat határt.

Hátrányai:

  • Bár kaphatsz nyelvtani magyarázatokat, de a fókusz nem a nyelvtanon, hanem inkább a kommunikáción van. Ezáltal a nyelvtan nincs olyan erősen beégetve, ill. a folyamat lassabb.
  • Teljesen kezdő szinten nehezen alkalmazható – csak erre elhivatott tanár fog vállalkozni arra, hogy így tanítson
  • Teljesen egyedül (tanár vagy tanulótárs nélkül) nem alkalmazható, pontosan az info gap miatt

Nos, már látod, milyen beszédfejlesztő módszerek léteznek a beszédkészség elsajátítására. Nem török pálcát egyik felett sem, de meggyőzni sem szeretnélek egyikről sem. Válaszd azt, amelyik a leírás alapján az egyéniségedhez passzol. Én magam azt gondolom, mindnek megvan a létjogosultsága.

Azonban egy dolgot szögezzünk le: ha soha nem kommunikálsz, egyetlen valódi szituációba sem helyezed soha magad, soha nem is fogsz tudni beszélni. Előbb-utóbb rá kell erre venned magad!

Ha pl. a hallgatáson vagy a drillen alapuló módszert választod, lesz egy csomó mondat a tarsolyodban, amit csípőből tudsz majd mondani, ami nagyon jó. De ha soha senkitől nem kapsz visszajelzést a közlésedre, nem lehetsz biztos benne, hogy jókor és jól használtad-e a megtanult mondatokat.

Gondolj csak egy gyerekre. Ő sokáig csak hallgatja az anyanyelvét, meg sem szólal. Aztán az első közlései csak egy-szavas közlések („éhes”, „alszol”, „vonat”) – ahol teszteli, értik-e. Ha igen, megpróbálkozik a két-szavas közlésekkel („én éhes”, „ott vonat”). Itt már lesznek nyelvtani hibái, amit tapasztalat útján fokozatosan javít („öntisztít”). És így halad tovább az egyre bonyolultabb mondatok, közlések felé. Mit akarok ezzel mondani? Azt, hogy beszélni KELL ahhoz, hogy tökéletesítsd a beszédedet.

Nos, te látod már az erősségeidet és azt, melyik módszer a neked való?