Le tudom írni, de hogy kell kiejteni?

Hogy kell kiejteni az angol szavakat, ha egészen máshogy írjuk őket, mint ahogy mondjuk? A magyarban úgy ejtjük a szavakat ahogy írjuk. Az angolban akkor miért nem? – Hallom rengetegszer tanulóktól. De tényleg igaz ez?

Ha azt írom a magyarban, hogy „kabátja” és azt mondom, hogy „kabáttya”, vagy azt írom „adsz” és azt mondom „acc”, akkor tényleg úgy ejtjük a dolgokat, ahogy írjuk?

Ezek után talán nem nagy meglepetés, ha azt mondom, hogy az angolban sincs ez másképp. Mindössze azt kell megtanulni, hogy amit bizonyos módon írunk, azt hogy kell kiejteni. Mutatok pár helyesírási-kiejtési megfelelőséget, hogy ezt te is belásd. 

Szó végi „e”

Gyakori hogy a szavak végére kerül „e” betű, amit nem ejtünk ki. De akkor miért van az ott?

A válasz egyszerű: azért, hogy az előtte lévő magánhangzót meghosszítsa. Nézd:

hat – hate , kiejtve:  /hæt/ – /heɪt/

bit – bite, kiejtve: /bɪt/ – /baɪt/

hug – huge, kiejtve: /hʌg/ -/hju:dʒ/

Szóközi „-ti”, „-ci”, „-si”

Ha a fenti betűsorok bármelyike szótagot kezd, de nem a szó elején áll, ÉS magánhangzót írunk utánuk, akkor /ʃ/ – nek kell ejteni, azaz úgy, mint a „shoe” szó elejét. Pl.: emotion /ɪ’məʊʃən/, official /ə’fɪʃəl/, mission /‘mɪʃən/.

Bár ez már nem a helyesírás és a kiejtés témaköre, de ha már itt vagyunk, érdemes tudni: mindig a „-tion” / „-sion” /”-cial” előtti szótag a hangsúlyos. Tehát: e-MO-tion, MI-ssion, o-FFI-cial. (A fonetikai átírásokban az aposztróf jelzi, hogy az utána következő szótag a hangsúlyos.)

-ou-

Annyira könnyen kísértésbe lehet esni, hogy amikor ezt a két betűt látjuk egymás mellett, akkor hangként is pontosan ezt a két hangot ejtsük ki. Azonban az -ou-t sohasem ejtjük /oʊ/-nak. Bocsi. 🙂 Nézd, hogy kell kiejteni:

• r előtt /o:/ lesz: four, course, pour, stb
• egyébként pedig /aʊ/ (az a hang, amit akkor mondasz, amikor beütöd valamidet és fájdalmadban felkiáltasz „áu”): found, ground, counter, bounce, stb.

Persze hogy legyen mit megtanulni, kivétel most is akad: should, could, would. De ennyi. 🙂

„dge”

Ezt a három betűt leginkább szó végén fogod felfedezni, de előfordul szóközben is, de ott is mindig szótag végén. Kiejtése pedig /dʒ/, mint a magyarban a „dzs”: badge, hedgehog, bridge, Bridget.

„c” ill. „g” kiejtése

Ha utánuk „e” vagy „i”/”y” áll, akkor „lágy” formájukban ejtjük, azaz

• a „c”-t /s/-nek: cyber, icy, fence
• a „g”-t pedig /dʒ/-nek: giant, magic, magenta, manage.

Egyéb esetben „kemény” formájukban ejtjük, azaz

• a „c” kiejtése /k/: cut, academic, economy
• a „g” kiejtése pedig /g/: get, bag, juggler

Figyelj, „kivétel” a „-ci”, amit fentebb már megbeszéltünk, hogy kell kiejteni.

Nos, ezek után már csak az a feladat, hogy tisztában légy minden ilyen szabállyal (a hiedelemmel ellentétben nincs végeláthatatlanul sok belőle). Ha most úgy érzed, ez óriási falat, akkor gondolj arra, hogy napi 1 ilyen szabály megtanulásával egy hónap után minden szabályosan írott szóról – még az olyan szavakat is, amelyeket soha azelőtt nem láttál – tudni fogod, hogy kell kiejteni! Ez, megítélésem szerint, a szavak több, mint 95%-a! Ez azért biztató, igaz?

Ha pedig ezt szeretnéd tanári útmutatással tenni egy igazán szórakoztató tanfolyamban, akkor a helyesírás-kiejtés szabályokat a HANGár tanfolyamon megtanuljuk.