avagy

Londonba mentem nyelvet tanulni

 „Itthon nem lehet megtanulni rendesen angolul. Ahhoz külföldre kell menni!” – hallom sokszor. Talán Tőled is.  Nem foglalok állást, hogy én egyetértek-e vagy sem a fenti állítással, beszéljen helyettem az a pár sor, mely konkrét tapasztalatokat mesél el. A következőkben egy riportot olvashatsz, melyet egy barátommal, Suhajda Évivel készítettem. Évi tavaly ilyenkor költözött Londonba, erős alapfokú angoltudással és azzal a céllal, hogy megtanuljon „rendesen angolul”.

Edit: Miket csináltál Londonban eddig? Dolgoztál? Tanultál?

Évi: Nagyon izgalmas volt az elmúlt év. Úgy indult az egész hogy szeretnék megtanulni angolul, ezért otthon 1 hónapos intenzív nyelvtanfolyamra jártam. Mivel volt bennem egy jó adag kalandvágy, elmentem egy céghez, akik nyelvtanfolyamokat, illetve iskolai tanéveket szerveznek külföldre, többek közt Londonba is, és rajtuk keresztül jöttem ki Wimbledon-ba, szintén 1 hónapos intenzív nyelvtanfolyamra. Ebben az időben egy családnál laktam, így a nap 24 órájában kellet használni az angol nyelvtudásomat. Ez azért is volt nekem jó, mert amikor kijöttem, volt bennem egy jókora gátlás, és nem nagyon mertem megszólalni. Ez az egy hónap elég volt arra, hogy eldöntsem, Londonban szeretnék maradni. Miután elintéztem a munkavállaláshoz szükséges papírokat, béreltem szobát és elkezdtem munkát keresni. Szerencsére találtam egy részmunkaidős recepciós állást egy klinikán. A részmunkaidős állás pénzben nem volt túl jó, de azért maradtam, mert szerettem volna utazni, ezt pedig emellett az állás mellett megtehettem. Vettem egy biciklit, és hosszú hétvégékre el tudtam menni felfedezni Anglia más részeit is. Tavasszal és nyáron nagyon sok helyen jártam, voltam Nemzeti Parkokban, túráztam a tengerparton, keresztültekertem Cornwall-on. Majd 7 hónap után elkezdtem keresni teljes idős állásokat és így kerültem a McDonald’s-hoz, ahol most is dolgozom.

Edit: Ez olyan munka, ami tetszik? Vagy jól tudod a nyelvet gyakorolni?

Évi: Hát egyáltalán nem az álom melóm! Azt már nagyon jól tudom, hogyan kell szólni valakinek, hogy süssön még sült krumplit, de ez nem éppen az a szókincs, aminek igazán hasznát veszem. Nagyon sok náció dolgozik itt, valaki évek óta él már Londonban, valaki csak pár hónapja. Nagyon érdekes hallani a sokféle akcentust.  Szeretnék máshol elhelyezkedni, eddig még nem sok sikerrel. Én azt gondolom, a nyelvtudásom még nem elég jó.

Edit: Egy év után sem?

Évi: Igen nehéz ezt megítélni. A lakótársaim és az ismerőseim szerint javult a nyelvtudásom, de még mindig nem beszélek helyesen angolul. Igaz, ez már kevésbé gátol a beszédben, hiszen legtöbbször körülöttem sem beszélnek helyes angolsággal. A helyzet az, hogy a McDonald’s-ban zömében bevándorlók dolgoznak, az én műszakomban sok spanyol van így velük szoktam beszélgetni leginkább, és van egy lengyel lány, akivel jóba lettem. Persze munka közben mindenkivel beszélgetsz pár szót.

Edit: Angolokkal nem is kerülsz kapcsolatba?

Évi: Az egyik lakótársam angol, ő egy jó fej fiatal srác, de hihetetlenül hadar és szlengben beszél, ezért folyamatosan vissza kell kérdeznem. Aztán a közeli könyvtárban van ingyenes angol nyelvóra, kimondottan külföldieknek, amit egy angol önkéntes vezet. Illetve mikor még a klinikán dolgoztam, ott voltak angol kollégák. Jellemző az angolokra, hogy türelmesek és segítőkészek. Legalábbis akikkel eddig én találkoztam.

Edit: De azért csak érzed, hogy fejlődött a nyelvtudásod?!

Évi: Persze. A hétköznapi dolgok, mint a vásárlás ill. egyéb funkcionális dogok már gondolkodás nélkül, folyékonyan mennek. Utazás közben olvasom a Metro újságot, angolul nézem a sorozatokat. De jelenlegi nyelvtudásom még nem elég ahhoz, hogy olyan munkát találjak, ami tetszene, amilyet élveznék. Az az igazság, rájöttem, hogy hiába vagyok nyelvterületen, a fejlődéshez itt is tanulni kell! Hallok egy új szót, megértem, de csak a passzív szókincsembe kerül be. És ha nem tanulok tudatosan, érzem, hogy sosem lesz aktív ez a tudás.

Edit: És akkor tanulsz?

Évi: Szeretnék ismét nyelvtanfolyamra járni, de nincs rá időm. Sajnos napi szinten nem ülök le tanulni, sokszor már nincs kedvem munka után. Tehát marad az, hogy beszélgetek a lakótársakkal és az itteni barátokkal. Ebből sokat lehet tanulni. Illetve a könyvtári angol órákra tudok eljárni. Ezek beszélgetős jellegű órák, a tanár feldob egy témát, amiről a csoportban beszélgetünk. Itt meg merek szólalni, mert a többiek sem beszélnek tökéletesen. Viszont itt már nem csak a hétköznapi szituációk merülnek fel, ezért nehezebb dolgom van, de ebből legalább tudok tanulni is.

Edit: Van, ami hátráltat a fejlődésben?

Évi: Igazából semmi nem hátráltat, folyamatosan fejlődök. A bennem lévő gátlásokat kell feloldanom, de ez már csak rajtam múlik.

 Edit: Mik a jövőbeli terveid? Hogy tanulsz meg angolul igazán jól?

Évi: Még mindenképpen maradok Londonban, és folytatom a tanulást, most már tudatosan, és alkalmazni fogom az általad kapott tippeket és tanulási módszereket. Közben pedig folyamatosan keresek állást. Azt azért most már látom, hogy a londoni nyelvtanulás nem is olyan egyszerű, mint gondoltam, de nagyon jó kaland!

Örültem, hogy erről (is) beszélhettem Évivel. Kíváncsi vagyok, Neked mit üzent ez a riport. Vessük össze! Szólj hozzá Te is, beszéljük meg!