„I’m an alien
I’m a legal alien
I’m an Englishman in New York” – énekli Sting.

És igen! ALIEN voltam! Vagy nyolcadik utas a halál? Nem is értettem!
Aztán világos lett!

Angol órákon nekem azt tanították, a külföldit úgy mondják ‘foreigner’. Esetleg lehet ‘stranger’ is, bár ennek kicsit más az értelme (lehetek én belföldi is, legfeljebb az adott környéken nem vagyok ismerős). Ennek tudatában első amerikai utamon valami furcsaságra lettem figyelmes. Vicces volt és kicsit sokkoló is.

Egy amerikai barátommal San Diego-ban jártunk, és elhatároztuk, átugrunk Mexico-ba is egy napra, ha már ott van a közelben. Gyalog át lehetett sétálni (azért a határig autóztunk!), ami már önmagában nagyon érdekes volt. Mint ahogy az a kontraszt is, amikor a nagy és erős Amerikából átmentünk a nagy és szegény Mexikóba. Ez a látvány fogadott:

Beljebb azért találtunk nagyon kis helyes parkokat és épületeket, de egészen mások voltak, mint a közeli USA-ban. A legfeltűnőbb az volt, hogy mindenki mindenhol el akart adni nekünk valamit, főleg ékszereket.

A nap végén jött a sokkhatás. Visszasétáltunk a gyalogos határátkelőhöz. Két oszlopban lehetett visszamenni az USA-ba. Ezek felirattal a következők voltak:

AMERICANS – ALIENS

Hamarosan rájöttem, hogy az Alien kategóriába tartozom, úgyhogy barátommal egy rövid ideig elváltak útjaink. Viszont míg a soromra vártam, azon morfondíroztam, hogy milyen haladó gondolkodásúak és felkészültek itt az emberek, hogy még a földönkívüliekre is gondolnak a határátkelésnél. Vagy nekem felejtettek el megtanítani valami fontosat az iskolában?!?