Megtennéd, hogy megállsz egy pillanatra, és elgondolkodsz a kedvemért valamin? Ígérem, kellemes élményben lesz részed. Rengeteget tanulunk angolul: nyelvtant, szavakat gyakorlunk és készségeket fejlesztünk. De vajon tudunk magáról a nyelvről is érdekességeket? Te tudod például, hogy a személyes névmás “I”-t miért írjuk nagy betűvel? Ha nem, figyelj!

Olyan titkokat készülök ebben a cikkben megosztani most veled az angolról, amelyek közül egynéhány biztosan felmerült benned is kérdés formájában, de a válaszig sohasem jutottál. Nézzük is:

Miért nagy betű az “I” mondat közepén is?

Na nem azért, mert az angolok ennyire egocentrikusak. Ennek nagyon triviális és valójában teljesen érthető oka van. Az ‘I’ személyes névmás óangol korában még ‘ic’ volt (ejteni is ‘ik’-nek kellett). Aztán a XII. század közepén rövidült, és eltűnt a ‘c’. Tudod, ebben az időben még kézzel másolták a kódexeket, és az 1-es számot is i-nek írták (mint ahogy a 2-es szám az ii volt, stb.). Hogy ez ne okozzon zavart, végül a XIII. század közepén a személyes névmást nagybetűre cserélték – így jól megkülönböztethetővé vált a számnévtől.

Az angolban csak tegeződés van

Szerinted? Be kell valljam, sokan így gondolják. Igazából nagyjából lényegtelen is, mai szemmel nézve. De érdekességképp elárulom, hogy valójában ez a magázó forma. A tegező ‘thou’ halt ki a nyelvből (bár még akad 1-2 dialektus, ahol használják, de egyre kevésbé jellemző). A ‘you’ eredetileg a thou többesszáma volt, és mint sok nyelvben, az angolban sem egy új névmást találtak ki a magázásra, hanem valamelyik már létező névmást használták fel rá. Csakhogy míg a magyarban a magázás az, ami fokozatosan eltűnni látszik, addig az angolban a tegező formával történt ez meg. Ezt az egészet alátámasztja az is, miért van egy többesszámú ige a you után, amikor létigét használunk (pl.: You ARE beautiful.)

Az angol is vett át szavakat más nyelvből?

Ma lépten-nyomon angolba botlasz: ez a számítástechnika nyelve, reptereken is ezt látod, és a filmekkel is ömlik ránk. Ebből következőleg mi veszünk át rengeteg angol szót, olyan sebességgel, hogy pislogni sincs időnk. (Most nem foglalok állást ennek létjogosultságáról, de egyébként azt tapasztalom, hogy az angolul tanulók kiejtésének nagyon nem tesz jót…)

Viszont angol nyelvterületen kívül is létezik világ, és az angol anyanyelvűek is kénytelenek átvenni bizonyos szavakat, ha saját szókincsükkel nem tudják kifejezni azt, amit más nyelv könnyedén kifejez. 1-2 jövevényszó, csak hogy érezd:

fjord – norvégból

paprika – magyarból

pizza – olaszból

algebra – arabból

Az már más kérdés, hogy kiejtésben ezek a szavak sokszor angolosan végzik, és fel nem ismernéd őket. 🙂

Miért nem úgy írjuk az angol szavakat, ahogy ejtjük?

Hú, de sokan panaszkodnak arról, hogy a helyesírásnak és a kiejtésnek mennyire nincs közük egymáshoz! Pedig ha veszed a fáradságot (vagyis inkább: hajlandó vagy megkönnyíteni az angol tanulásod), akkor rájöhetsz, mennyire SOK köze van a kettőnek egymáshoz. Az óangolban még viszonylag azt írták, amit ejtettek, de a különböző hatásokra és változásokra reagált a nyelv és átalakult a helyesírás. De nem véletlenszerűen! Rengeteg szabályos dolog van, amit megfigyelhetsz. Pár példa:

  • nincs duplán ejtett mássalhangzó – hiába írunk valamit dupla mássalhangzóval, ejteni csak egyet fogunk (pl.: sitting kiejtése /sɪtɪŋ/ – azért írjuk csak duplán, hogy ne ‘szájting’-nak kelljen ejteni
  • az ‘-ought’ végű szavak kiejtése is mindig /ɔ:t/
  • a szó végi ‘e’-t nem ejtjük ugyan, de hosszítja a tőle balra lévő legközelebbi magánhangzót: pl.: hat – hate, sit – site, ton – tone, stb.)

Na jó, kivétel azért akad. Semmi szabályt nem tudok felmutatni a ‘queue’ szó esetén. 😉 Mentségére legyen mondva, hogy francia jövevényszó…

Az amerikai angol modernebb, lazább, mint a brit

Én magam az amerikai angolhoz vonzódom leginkább, ezt talán már tudod rólam. De ez a vonzódás korántsem azért van, mert ez a nyelv modernebb. Képzeld, az amerikai angol sokkal kevesebb változáson ment át az idők során, mint a brit. Tehát ez sokkal konzervatívabb. Megőrzött olyan jegyeket, ami a britben rég átalakult vagy kihalt. Csak hogy egy-két példát említsek: ‘gotten’ maradt a get “harmadik alakja” (get-got-gotten, míg a britben: get-got-got), a ‘fall’ maradt a szavuk az őszre (míg a britben ‘autumn’ lett), ill. ‘deck’ a kártya pakli, míg a britben ‘pack’ lett. Persze idővel ezt a dialektust is érte sok-sok hatás, sőt az amerikaiak kifejezetten törekednek is a nyelvi különbözőségre, de ha a kiindulópontot nézzük, sokkal “maradibb” (értsd: a kiindulóponthoz sokkal hasonlóbb) a jelenlegi változat, mint a brit. 🙂

Nos, megtudtál olyat, ami mindig is érdekelt? 🙂