Megtennéd, hogy megállsz egy pillanatra, és elgondolkodsz a kedvemért valamin? Ígérem, kellemes élményben lesz részed. Rengeteget tanulunk angolul: nyelvtant, szavakat gyakorlunk és készségeket fejlesztünk. De vajon tudunk magáról a nyelvről is érdekességeket? Te tudod például, hogy a személyes névmás „I”-t miért írjuk nagy betűvel? Ha nem, figyelj!
Olyan titkokat készülök ebben a cikkben megosztani most veled az angolról, amelyek közül egynéhány biztosan felmerült benned is kérdés formájában, de a válaszig sohasem jutottál. Nézzük is:
Miért nagy betű az „I” mondat közepén is?
Na nem azért, mert az angolok ennyire egocentrikusak. Ennek nagyon triviális és valójában teljesen érthető oka van. Az ‘I’ személyes névmás óangol korában még ‘ic’ volt (ejteni is ‘ik’-nek kellett). Aztán a XII. század közepén rövidült, és eltűnt a ‘c’. Tudod, ebben az időben még kézzel másolták a kódexeket, és az 1-es számot is i-nek írták (mint ahogy a 2-es szám az ii volt, stb.). Hogy ez ne okozzon zavart, végül a XIII. század közepén a személyes névmást nagybetűre cserélték – így jól megkülönböztethetővé vált a számnévtől.
Az angolban csak tegeződés van
Szerinted? Be kell valljam, sokan így gondolják. Igazából nagyjából lényegtelen is, mai szemmel nézve. De érdekességképp elárulom, hogy valójában ez a magázó forma. A tegező ‘thou’ halt ki a nyelvből (bár még akad 1-2 dialektus, ahol használják, de egyre kevésbé jellemző). A ‘you’ eredetileg a thou többesszáma volt, és mint sok nyelvben, az angolban sem egy új névmást találtak ki a magázásra, hanem valamelyik már létező névmást használták fel rá. Csakhogy míg a magyarban a magázás az, ami fokozatosan eltűnni látszik, addig az angolban a tegező formával történt ez meg. Ezt az egészet alátámasztja az is, miért van egy többesszámú ige a you után, amikor létigét használunk (pl.: You ARE beautiful.)
Az angol is vett át szavakat más nyelvből?
Ma lépten-nyomon angolba botlasz: ez a számítástechnika nyelve, reptereken is ezt látod, és a filmekkel is ömlik ránk. Ebből következőleg mi veszünk át rengeteg angol szót, olyan sebességgel, hogy pislogni sincs időnk. (Most nem foglalok állást ennek létjogosultságáról, de egyébként azt tapasztalom, hogy az angolul tanulók kiejtésének nagyon nem tesz jót…)
Viszont angol nyelvterületen kívül is létezik világ, és az angol anyanyelvűek is kénytelenek átvenni bizonyos szavakat, ha saját szókincsükkel nem tudják kifejezni azt, amit más nyelv könnyedén kifejez. 1-2 jövevényszó, csak hogy érezd:
fjord – norvégból
paprika – magyarból
pizza – olaszból
algebra – arabból
Az már más kérdés, hogy kiejtésben ezek a szavak sokszor angolosan végzik, és fel nem ismernéd őket. 🙂
Miért nem úgy írjuk az angol szavakat, ahogy ejtjük?
Hú, de sokan panaszkodnak arról, hogy a helyesírásnak és a kiejtésnek mennyire nincs közük egymáshoz! Pedig ha veszed a fáradságot (vagyis inkább: hajlandó vagy megkönnyíteni az angol tanulásod), akkor rájöhetsz, mennyire SOK köze van a kettőnek egymáshoz. Az óangolban még viszonylag azt írták, amit ejtettek, de a különböző hatásokra és változásokra reagált a nyelv és átalakult a helyesírás. De nem véletlenszerűen! Rengeteg szabályos dolog van, amit megfigyelhetsz. Pár példa:
- nincs duplán ejtett mássalhangzó – hiába írunk valamit dupla mássalhangzóval, ejteni csak egyet fogunk (pl.: sitting kiejtése /sɪtɪŋ/ – azért írjuk csak duplán, hogy ne ‘szájting’-nak kelljen ejteni
- az ‘-ought’ végű szavak kiejtése is mindig /ɔ:t/
- a szó végi ‘e’-t nem ejtjük ugyan, de hosszítja a tőle balra lévő legközelebbi magánhangzót: pl.: hat – hate, sit – site, ton – tone, stb.)
Na jó, kivétel azért akad. Semmi szabályt nem tudok felmutatni a ‘queue’ szó esetén. 😉 Mentségére legyen mondva, hogy francia jövevényszó…
Az amerikai angol modernebb, lazább, mint a brit
Én magam az amerikai angolhoz vonzódom leginkább, ezt talán már tudod rólam. De ez a vonzódás korántsem azért van, mert ez a nyelv modernebb. Képzeld, az amerikai angol sokkal kevesebb változáson ment át az idők során, mint a brit. Tehát ez sokkal konzervatívabb. Megőrzött olyan jegyeket, ami a britben rég átalakult vagy kihalt. Csak hogy egy-két példát említsek: ‘gotten’ maradt a get „harmadik alakja” (get-got-gotten, míg a britben: get-got-got), a ‘fall’ maradt a szavuk az őszre (míg a britben ‘autumn’ lett), ill. ‘deck’ a kártya pakli, míg a britben ‘pack’ lett. Persze idővel ezt a dialektust is érte sok-sok hatás, sőt az amerikaiak kifejezetten törekednek is a nyelvi különbözőségre, de ha a kiindulópontot nézzük, sokkal „maradibb” (értsd: a kiindulóponthoz sokkal hasonlóbb) a jelenlegi változat, mint a brit. 🙂
Nos, megtudtál olyat, ami mindig is érdekelt? 🙂
Igen ! Ezek mind érdekesek amiket itt megtudtam. Az óangol segédigék közül párat tudtam – ha jól emlékszem, ezek benne vannak az Országh-féle nagyszótár függelékében. (Az angol nyelvű biblia tele van velük :)).
A got-gotten dolgot eddig nem tudtam kristálytisztán, de gyanítottam, hogy az amerikai angolhoz van köze. Bár az nem volt világos, hogy melyik volt előbb – ez egy kicsit confuse volt. Ami teljesen új volt az az „I” eredete.
Köszönöm szépen az infót.
Üdvözlettel:
Kocsis Gábor
Igaz hogy amíg francia uralkodók voltak közel 300 évig, a francia volt az elit nyelvezete? Ennek hatása az affektálásuk?
Kedves Edit!
Nagyon köszi. Az egész újdonság volt számomra, s lehet így nem gyötrődnék 40 éve, hogy megtanuljam ezt a nyelvet. Csak eddig senki nem magyarázta meg a szabályokat. Nagyon érdekes volt olvasni.
Köszönöm! Sok érdekes újdonságot tudtam meg tőled! Néhány dolgot pedig a feledés homályából most sikerült kimenekíteni. Mindig öröm számomra az anol nyelv iránti elkötelezettségedről tanúskodó írásokat olvasni!
Köszönet az érdekes cikkért. Igen, több újdonságot találtam. A brit – amerikai angol összeehasonlitásáról az Erdélyben és itthon beszélt magyar nyelv eltérései és érdekes változásai jutottak eszembe. A tegező ill. magázó forma elgondolkoztatott. Végülis a lényeg, hogy jelenleg nem tesz különbséget, így mindegy hogy minek tekintjük, tegezésnek, vagy magázásnak, – azonban érdekes így látni levezetve a jelenleg beszélt forma alakulását.
Szívesen olvasnék máskor is ehhez hasonló cikkeket.
Ez a tegeződés-magazódás dolog nagyon béna és zavaró tud lenni amikor filmet nézünk és rossza fordítás, vagy a szinkron rendező nem figyel. Az egyik percben még magázás, aztán tegezés, majd ismét magázás, kész hullámvasút, és röhejes is. 🙁
Szia kedves Edit!
A thou-t egyetemi Shakespeare olvasmány miatt tudtam. Az “I” eredete új számomra -:), örvendetes egyben. Jó volt olvasni az American English-ről is. Köszönetem. Egyben happy new year!
Üdv.,
Takács Noémi, lelkes nyelvtanuló
Köszönöm! Sok érdekes újdonságot tudtam meg tőled! Néhány dolgot pedig a feledés homályából most sikerült kimenekíteni. Mindig öröm számomra az anol nyelv iránti elkötelezettségedről tanúskodó írásokat olvasni!
Kedves Edit!
Érdeklődve olvastam az angol tegezés-magázás témájú cikkeit. Magam is sokat búvárkodtam erről a neten (Üdvözlégy Mária, Rómeó és Júlia erkély-jelenet). De éppen ma lepődtem meg, hogy egy Boney M. számban azt énekelik, hogy „Be acceptable in Thy sight” – Rivers of Babylon a címe.
Kérdésem: a tegeződés „kihalásának” (Amerika) lehetett-e olyan oka, hogy a hódítók azért kezdtek egymással folyton magázódni, hogy a leigázott indiánok nehogy letegezzék őket?
Talán magyar „úri” családokban is volt olyan szokás, hogy a gyerekek vagy a cselédek előtt a házaspárok magázódtak (egyébként tegeződtek).
Én anno egyetlen évig tanultam angolt a gimiben, de ezt az infót megosztotta velünk a tanár. (you-thou)
De azért ma is tanultam valamit.
Régen a gyerekek is magázták a szüleiket. Ez egyfajta tisztelet. Én tegezem a szüleimet, de csókkolomot köszönök, és ebből nem is engedek, pedig megmosolyognak érte.
Edit, mindig is érdekesek meg hasznosak voltak a cikkeid, de ez most… wow! 😀 Mióta ismerlek, egyre inkább kiderül, hogy engem is érdekel a nyelvészet. 🙂
Jelenleg hollandot tanulok, és azt is sokkal egyszerűbb úgy, ha tudom mi miért van úgy, ahogy. Nem mellesleg ott az Ic még mindig ik. 🙂
De örülök, Bogi! Szerintem is nagyon érdekes dolog a nyelvészet. És köszönöm a „wow”-s elismerést! Egyik legelső Bar-Angoló-tól ez különösen jól esik. 🙂 A holland neked nem lehet túl nehéz, bár tanulni azért azt is kell. Hajrá nyelvtanulás!
Sok új információt kaptam, köszönet érte!
Nagyon köszönöm rendkivül érdekes volt,valóban választ adott a kérdésemre.Mégegyszer köszi
Igazán kíváncsi vagyok, milyen kérdés foglalkoztatott eddig, amire most kaptál választ. Elárulod? 🙂
Kedves Edit!
Én is azok közül való vagyok, akik azt hitték, hogy az angolban a magázódás tűnt el. Ez az „are” névmás valóban elgondolkodtató, szemben a német egyes szám második személyű „bist” létige, ahol a „sind” a többes számú és egyben a magázódó létige. Azt meg tudja-e írni, hogy angolban mi volt régen az egyes szám második személyű létige, ami a thou-hoz kapcsolódott? És még egy: Hallottam a régi angol nyelvben egy Thy névmásról, ami szintén magázódó jellegű, ez hasonlít legjobban a német Sie magázó névmáshoz. Ez miben különbözik a You régi, magázó értelmű használatától?
Válaszát előre is köszönöm, biztosan sokunkat érdekel.
A thy az a thou birtokos változata, azaz a mai your-ral egyezik meg. Tehát ez is a tegező formula része volt. Thee volt a tárgy eset, ami a mai nyelvben szintén you, mint az alany eset. És thine volt a yours. Érdekes megfigyelni, mennyire inkább az ‘én’ alakjaira hasonlít, azzal analóg: me-thee, my-thy, mine-thine. 🙂
A thou létigéje az ‘art’ volt, de a ‘beest’ is használt volt. Ez így eléggé hasonlít a németre.: thou beest – du bist. Ez az indo-európai közös eredetnek köszönhető. 🙂
Á, köszönöm!
Igen sok a hasonlósága a régi angolnak a mai némettel, legalábbis kiejtésben. Mint kiderült számomra, fordítva is igaz: a régi németben is volt pl. a mai angolban használt „Do you see?” mintájú kérdezés: „Tust du sehen?” Ma már simán „Siehst du?”-nak mondják. Az angol ebben pl. hagyományőrzőbb maradt.