Intonáció

Igen, ez a hetedik aspektus, amelynek elsajátításával elkápráztathatsz mindenkit. Ezt komolyan mondom! Én nap mint nap kapom az elismerő dicséreteket a kiejtésem miatt, és tudom, milyen előnyökkel jár ez! Fel sem tudom sorolni, mi mindent köszönhettem a szép kiejtésemnek! A lényeg, hogy TE IS el tudod sajátítani, és TE IS élvezheted mindazt a sok előnyt, ami ebből származik!

Az angol nyelv zeneiségéről már esett szó. Míg a ritmus a beszéd ütemét adta, addig az intonáció, azaz a hanglejtés a dallamát fogja. Az intonáció szerepe végső soron igen egyszerű: ezzel fejezed ki, mit érzel, milyen jelentést tulajdonítasz a kimondott szavaidnak, mondataidnak. Ugye azt pl. hogy „Ez kedves tőled!” lehet úgy mondani, hogy megköszönsz vele egy kedves gesztust, de lehet úgy is mondani, hogy éppen azt fejezed ki, mennyire nem tetszik, ahogy a másik viselkedik (pl. ha egy barátod épp egy rossz tuladonságodat ecseteli egy harmadik ember előtt…). Mindezt az intonációval fejezed ki, azzal, ahogy a hangoddal érzékelteted gondolataidat, hozzáállásodat. Ebből a szempontból nézve az intonációt, lényegében semmiben sem különbözik az angolban használt hanglejtés a magyarban használttól.

Miben különbözik akkor? Leginkább a kérdések hanglejtése tér el a magyartól. Ezeket mutatom meg most.

Két féle kérdés létezik, eldöntendő (=kérdőszó nélküli) és kifejtendő (=kérdőszóval kezdődő).

Az eldöntendő kérdés:

„Otthon vagy?” – Ha ezt a kérdést kimondod, a HON szótagot magasabb hangon ejtjed ki, mint a többit, ezáltal lesz a mondatod kérdő. Mivel a HON szótag után még van egy VAGY is, ami alacsonyabb hangon ejtendő, azt mondjuk, ennek a kérdésnek eső hanglejtése van (a magyas HON-ról az alacsony VAGY-ra jutottál).

Ezzel szemben az angolban ugyanez a mondat emelkedő intonációjú, azaz az „Are you at home?” mondatban az ARE YOU AT szavak ugyanazon a hangszínen vannak, majd a HOME szót ezeknél magasabb hangon kell ejteni. Összességében a szabály az, hogy az angolban az eldöntendő kérdések emelkedő intonációjúak, tehát mindig felviszed a hangodat.

A kifejtendő kérdés:

„Miért mentél Londonba?” – Ha ezt a kérdést kimondod, többféle intonációt alkalmazhatsz, attól függően, hogy mi a szándékod. Ha nem az alap intonációt használod, akkor a mondathangsúllyal kombinálva tudsz egyes elemeket kiemelni a mondatban. Nézzünk erre pár példát (a nagybetűvel írt szótagot kell a legmagasabb hangon ejteni és egyben hangsúlyosan is):

WHY did you go to London? (MIÉRT mentél Londonba?) – értelmezése: Hogy jutott eszedbe, hogy ezt tedd?

Why did you GO to London? (Miért MENtél Londonba?) – értelmezése: Miért mentél oda, miért nem telefonáltál inkább?

Why did you go to LONdon? (Miért mentél LONdonba?) – értelmezése: Miért oda, miért nem máshová?

Láthatod, az intonáció és mondathangsúly kombinációjával milyen különböző jelentéseket lehet kifejezni. De ha ez így van, mi az alap hangsúly a kifejtendő kérdéseknél? Mit használj olyankor, amikor csak az éppen aktuális beszélgetés során egy minden különösebb szándéktól mentes, a szavakból is adódó jelentésű kérdést akarsz feltenni? A kérdőszóval kezdődő kérdések esetén eső intonációt alkalmazunk. Ez azt jelenti, hogy az utolsó előtti szótagnál fel kell vidd a hangod, hogy az utolsó szótagnál le tudd vinni. Tehát a fenti mondatunk normál intonációja ez lesz (a legnagyobb betűvel írt szótag a legmagasabb, a legkisebbel írt pedig a legmélyebb hangfekvésű):

WHY DID YOU GO TO LONDON?

Ahogy mennek össze a betűk, úgy lesz a hangod egyre mélyebb.

Láthatod, az intonációt nem könnyű megmutatni levélben. Ez olyan, mintha kotta és meghallgatható zene nélkül szeretnéd megmutatni valakinek, milyen a dallama egy dalnak. Azért remélem valamelyest bővült az intonációs tudásod, legalább annyira, hogy ne félj bátran használni! Kísérletezz nyugodtan, a visszajelzésekből fogsz a legtöbbet tanulni!

Jó gyakorlást kívánok!