Hangok

Üdvözöllek! Gönczy Edit vagyok, az az angoltanár, aki a szép angolos kiejtésed kulcsát adja a kezedbe. Ebben a leckében a hangokkal fogunk foglalkozni.

Minden szó esetében meg kell tanulni, hogyan kell azt kiejteni. A kiejtés nagyban függ a szóhangsúlytól, de most ezzel nem foglalkozunk, mert ez a következő témánk. Azt nézzük meg, milyen szabályszerűségek vannak helyesírás és kiejtés között, ill. milyen tipikus hibákat szoktak elkövetni a magyar anyanyelvű angol-tanulók. Nézzünk is pár tipikus dolgot!

Magánhangzók

Ezeknek két nagy csoportjuk van: az egyik, amikor csak egy hangot ejtünk (pl. a big szóban az „i”), a másik pedig, amikor két hangot ejtünk (pl. a go szó végén az „o”, mert /ǝu/-nak ejtjük). Sajnos sokan nem jól használják ezeket a hangokat:

1.) Nem használnak diftongust (kettős hangzót), amikor pedig kellene. Pl.: /go/ (a /gǝʊ/ helyett, /moment/ a /mǝʊmǝnt/ helyett)

2.) Diftongust használnak, amikor nem kéne. Pl.: az ‘-ought’ vagy ‘aught’ betűkre végződő múlt idejű szavak esetén ezeket a végződéseket sokan ‘out’-nak ejtik, holott az lényegében egy hosszú, szimpla hang kb. így ‘ót’. Ilyen például a bought /bo:t/, caught /ko:t/, taught /to:t/, stb. Az amerikai kiejtés annyiban más, hogy ők a hosszú ó helyett inkább egy hosszú ‘a’ hangot ejtenek.

Mássalhangzók

Ami elsőre nagyon furcsa a nyelvtanulóknak, az a britek ‘r’-elhagyása. Ha írásban az ‘r’ egy magánhangzó után áll, és mássalhangzó követi, vagy semmi nem követi, mert azzal fejeződik be a szó, akkor a britek nem ejtik ki. Pl.: mássalhangzó előtt: heart (ha:t), vagy szó végén: car (ka:). Az amerikaiak ejtik minden esetben, így ott nincs gond a felismeréssel.

Még egy rettentően furcsa dolog: ha az angolban ‘m’ után ‘b’ áll, nem ejtjük ki a ‘b’-t. Pl. abban a szóban, hogy climb (klaɪm) vagy abban, hogy bomb (bɒm). Ez állítólag – most jön egy kis anekdota – azért van, mert régen, a kódex-másolók betűszám alapján kapták a juttatásukat, és kitaláltak 1-2 “szabályt”, amellyel több betűt írhattak és ezáltal többet kereshettek. 🙂

További tipikus hibák:

Nem különszedve magánhangzókra ill. mássalhangzókra álljon itt pár igen gyakori kiejtésbeli hiba:

– Ha egy melléknév ‘-able‘ betűkre végződik, ennek a betűsornak a kiejtése MINDIG /ǝbl/ úgy, hogy a ‘l’ hang szinte külön szótagot ad (ezáltal olyasmi lesz, mintha azt mondanánk: ‘öböl’) Pl. available /ǝ’veɪlǝbl/, likeable /laɪkǝbl/, reliable /rɪ’laɪǝbl/

– Ha egy szó ‘-ate‘ betűkre végződik, az vagy melléknév, vagy főnév, vagy ige. Ha melléknév ill. főnév, akkor a kiejtése /ǝt/. Pl.: appropriate /ǝ’prǝʊprɪǝt/, certificate /sз:’tɪfɪkǝt/. Ha pedig ige, akkor /eɪt/. Pl.: manipulate /mǝ’nɪpjʊleɪt/, celebrate /selǝbreɪt/.

– Az ‘-ed‘ betűkre végződő múlt idejű igék kiejtésével biztos sokat találkoztál már. Ezzel sokan vannak így, mégis végül elfelejtik, hogy is van a szabály. Leírok most egy dolgot, és ha ezt megjegyzed és jól alkalmazod, már nem vétesz akkora hibákat! Csak a ‘t’ ill. ‘d’ hangokra végződő szavak esetében kell az ‘i’ kötőhangot használni a múlt idejű végződésben. Pl: a starT múltideje started, melynek kiejtése /sta:tɪd/, enD múlt ideje ended, kiejtése /endɪd/. Minden egyéb végződésű szó esetében kimarad az ‘i’ hang. Pl.: beg, múlt ideje begged, kiejtése /begd/, stir múlt ideje stirred, kiejtése (stз:d).

Amikor a hangokról beszélünk, rengeteg más dologról is kell beszéljünk. Voltál például már úgy, hogy láttál egy szót leírva, és amikor hallottad kiejtve, szinte fel sem ismerted? Ez többek között azért van, mert az angolban vannak bizonyos hangok, amiket nem ejtenek ki “szépen”. Pontosabban ez azt jelenti, hogy bizonyos hangokat pont hogy el kell harapni ahhoz, hogy “szépen” legyenek kiejtve. Tudod, mely hangok ezek? És azt, hogy hogy is kell ezeket “elharapva szépen” ejteni?

Vagy megfigyelted már például azt, hogy míg magyarban a T az T, addig az angolban a T-t legalább 4 féle képpen lehet kiejteni? És azt tudod, hogy mikor hogyan? Amíg nem vagy ezekkel tisztában, nem lesz a kiejtésed angolos. Nem mondom, hogy nem fognak érteni, de érdemes minél jobban az angolosságra törekedni, mert az az a kiejtési forma, amit mindenki tanul – ezáltal mindenki megért. Mert lehet, hogy egy angolul magyarosan beszélőt te könnyen megértesz, mint ahogy egy kínaiasan angolul beszélőt is megért egy kínai, de egymást már nem biztos, hogy megértitek. De ha mindketten törekedtek az angolos kiejtésre (tehát az angol valamelyik széles körben beszélt változatára), máris könnyebben megértitek egymást.

Éppen ezért javaslom, hogy ismerd meg a szabályokat, és gyakorolj! Ha nem szeretnéd, hogy magadtól kelljen rájönni a szabályokra, és nem akarsz hosszú időket a neten lógni, hogy kiejtési gyakorlatokat keress, itt egy fantasztikus, kifejezetten magyar anyanyelvű angol tanulóknak szóló kiejtésfejlesztő lehetőség. Nézd meg itt! >>