English tongueVolt egyszer egy tanítványom, akiről azt gondoltam, ugyanolyan tanulóm lesz, mint bárki más. De ő nem tudott megtanulni angolul, mint az addigiak. Vajon nem volt nyelvérzéke?

Ebben a cikkben írok arról, végül mit csináltam Józsival, a fent említett tanítvánnyal, írok a nyelvérzék kérdésről, ill. lehetőséged nyílik megnézni egy tesztet is arról, hogy mennyire könnyen tudsz nyelvet tanulni.

Józsi története

Józsi teljesen kezdőként kezdett velem angolul tanulni. Felhívta a figyelmem, hogy már sokszor sok helyen próbált angolul tanulni, de mindenhol az lett az eredmény, hogy azt mondták neki, nincs értelme próbálkozni, mert ő tipikus esete annak, hogy vannak emberek, akik nyelvérzék nélkül születnek.

Annak rendje módja szerint kezdtük is az alapoknál. Megpróbáltam megtanítani neki szavakat és nyelvtani szerkezeteket, amikre építhetünk, de már itt elakadtunk. Hiába volt minden magyarázatom tökéletesen logikus, minden gyakorló feladatom a legnagyobb körültekintéssel kiválasztott, Józsi nem haladt. Egy helyben toporogtunk, egészen az elején. Nem hogy nem léptünk volna ötről a hatra, de egyről a kettőre sem sikerült. Nagyon frusztrált. Jó tanárnak tartottam magam, és zavart, hogy ennyire nem értünk el sikereket, egyáltalán semmit.

Viszont közben feltűnt, hogy Józsi nagyon próbál beszélni. Kézzel-lábbal és pár angol szóval megpróbálta magát megértetni. Nagyon kellett koncentrálni, hogy mit is szeretne, de végül eljutott hozzám az üzenete. Na ekkor esett le nekem a tantusz! Józsinak nem nyelvérzéke nem volt, hanem egyszerűen máshogy kellett őt tanítani!

Innentől kezdve a szóbeli készségekre építve, nyelvtani magyarázatok nélkül(!) kezdtünk tanulni, és láss csodát: Józsi haladt. Fejlődött! Nem rohamtempóban, de egyre gyorsabban. Végső soron úgy tanult meg beszélni, mint a gyerekek: hallgatással, ismétléssel, próbálkozással. Ez a módszer lassabb, (de hatékonyabb egyébként, mint a klasszikus tanulás), viszont Józsinál az egyetlen célravezető módszernek bizonyult. Most akkor Józsinak volt nyelvérzéke vagy sem?

A nyelvérzék – mi is az tulajdonképpen?

Valójában én sohasem hittem a nyelvérzékben. Minden ember képes megtanulni a saját anyanyelvét, akkor hogy állíthatnánk olyat, hogy nincs nyelvérzéke? Persze azt mondhatjuk, hogy könnyebben vagy nehezebben tanul valaki nyelvet, de ez sok mindentől függ: mennyi ideje van, mennyi kedve, milyen tanára, milyen tananyaga, milyen motivációja.

A motivációra hagy meséljek el egy történetet. Nekem „van nyelvérzékem”, viszont egyszer – csak úgy – meg kellett volna tanulnom egy viszonylag könnyű holland szöveget (kb. 5 sor). Semmi haszna nem volt a számomra, és nem is érdekelt, így nagyon szenvedtem a megtanulásával. Pár év múlva Belgiumba mentem egy hétre. Alap motivációm, hogy külföldön mindig szeretnék az adott ország nyelvén kommunikálni, legalább 1-2 alap dolgot az ottani nyelven mondani, így nagyon gyorsan megtanultam egy csomó holland szót, kifejezést, nyelvtani dolgot. Egyáltalán nem szenvedtem vele. Tehát ha van motivációnk valamit megtanulni, meg fogjuk tanulni. Ugye ezt már Te is tapasztaltad?

Tehát ha egy tanár azt mondja neked, hogy nincs nyelvérzéked, menekülj tőle! Ha pedig Te magad vontad le a következtetést saját magadról, akkor tudd: csak még a megfelelő módszert nem alkalmaztad a nyelvtanuláshoz! Ha ez meglesz, szárnyalni fogsz! Hidd el, tapasztaltam.

Nyelvérzék-teszt

Ebből a tesztből az fog kiderülni, mennyire könnyen látsz át egy nyelvet. Ez jó kiindulási pont ahhoz, hogy megnézd, milyen alapokra építhetsz. Ilyen teszteket használnak egyetemek, munkaadók abból a célból, hogy felmérjék jelentkezőik nyelvi potenciálját.

Hogy hozzáférj a teszthez, kattints ide!>>

Remélem kiderült számodra is, hogy nincs reménytelen nyelvtanuló, csak nem megfelelő tanítási módszer! Kívánom, hogy megtaláld a Hozzád leginkább illő metódust!

 

Van nyelvérzéked? – Próbáld ki!

4 thoughts on “Van nyelvérzéked? – Próbáld ki!

  • 2013-12-03 at 18:51
    Permalink

    Engedjen meg, kerem, egy apro megjegyzest. Cikkeben ir Jozsirol, “akinek meg akar tanítani” valamit az angolbol. Csupan annyit kerdeznek, hogy kepes-e erre, ha meg a magyar nyelvet sem hasznalja (tanulta meg) helyesen. Szerintem, a “megtanítani neki” szokapcsolat egy nyelvtani fortelem (germanizmus), amit, mielott Jozsit “megtanítaná” angolul, surgosen ki kellene torulni a szotarjabol. Ahogy helyetelnul hasznalja(k) a “megtanítani neki”-t, ugyanugy keptelen lesz helyesen “megtanítani” Jozsit angolul … Csupan ennyit az erofeszitesehez. :). Tisztelettel. Peter

    Reply
    • 2013-12-03 at 23:49
      Permalink

      Kedves Péter!
      Köszönöm, hogy rámutatott erre a germanizmusra! A nyelv változása igen izgalmas jelenség, néha szinte észrevétlenül történik. Vannak olyan változások, melyek egy ideig idegennek hatnak, aztán elterjednek és beépülnek a nyelvbe. Sajnos el kell fogadja, hogy egy nyelv ilyen! Ha legközelebb építő jelleggel szeretne nyelvészeti hibákat feltárni, javaslom olvassa el a Nyelv és Tudomány oldalán található cikket: 12 hiba, amit a nyelvhasználatot hibáztatók rendszeresen elkövetnek: https://www.nyest.hu/hirek/12-hiba-amit-a-nyelvhasznalatot-hibaztatok-rendszeresen-elkovetnek. Én magamra nézve mindig ezt tartom irányadónak. És Murphy törvényét: “Ha bármilyen kritizálást írsz (szerkesztésként vagy lektorálásként), legalább egy hiba lesz abban, amiket írtál.”

      Egyébként én arra szoktam fókuszálni, mit csinál más jól, nem arra, mit csinál rosszul. Józsi is éppen ezért tudott megtanulni angolul végül, és most aktív nyelvhasználó az egyik multi cégnél betöltött vezető pozíciójában (amit – mondanom sem kell – többek között a nyelvtudása miatt kapott meg.)

      Reply
  • 2013-12-04 at 08:14
    Permalink

    Kedves nEdit!

    Hmmm, ha mar a nyelvrol van szo, van nyelverzek es felvagott nyelv is 🙂 Vagy talan tevednek? Nekem es sok masnak (szakmabelinek) is a velemenye az, hogy semmifele tudomanyt nem muvelnek internetes portalokon (lasd: Népszerű-tudományos portál), foleg, ha magukat ugymond “nepszerunek” is nevezik. Sajnos, a “szakembergarda” ismeretlen, igy nem meghatarozo, mit irnak. … Es hogy az ido szalad, es a szokasok valtoznak? Sajnos, olyan vilagban elunk, ahol mar semmi sem szent, fo a “biznisz”, es ilyenkor, ahogy mondjak, meg az “oreganyja terdet is atfuratna”, csak cool legyen, amit az ember csinal, vagy eppen ket szendvics kozott kipotyogtet a PC-je billentyujen. … Egy dolog viszont biztos, eladni magat az embernek, csak azert, hogy nepszerunek nezzen ki, sokszor nem eri meg. Bloggolas? Nevetseges idotoltes, es bizonyosfoku onmutogatas – ami fobia. … Ami a nyelveszeti oldalat erinti a kerdesnek, hat valoban durva germanizmus, amit hasznal, letjogosultsagat semmivel sem lehet indokolni, meg a modern kor kovetelmenyeivel, vagy “szleng” megszokasaival sem (foleg azzal nem). Kerem, vegye ugy a dolgot, hogy aki engem erre eletemben oktatott, az nyelveszeti szakember, jelentos szaklapokban publikalo egyetemi tanar volt, az Apam. … Szakmai hozzaerteset sohasem vontam, ketsegbe – de nem azert, mert az Apam volt, hanem a tudasaert.

    Tisztelettel, Peter

    Reply
    • 2013-12-04 at 15:59
      Permalink

      Kedves Péter!

      Lelkes amatőr nyelvészként nagy tisztelője vagyok édesapjának, csak úgy, mint Szigetvári Péternek és Kálmán Lászlónak is, akik a fent említett portálon rendszeresen publikálnak, és akiket minden nyelvvel foglalkozó ember ismer és elismer. De ha csak a nyomtatott sajtó számít, Nádasdy Ádám nyelvészünk is nem egy helyen kifejtette már, hogy egy nyelvben nincs olyan, hogy helyes vagy nem helyes. Olyan van, hogy egy közösség által használt és elfogadott ill. az ellenkezője. De ahol használt és elfogadott, ott helyes. Nádasdy Ádám “Mi a baj a nyelvműveléssel? c. írása, mely a Népszabadságban jelent meg, itt olvasható: https://seas3.elte.hu/delg/publications/modern_talking/mi_a_baj.html

      Eddig amatőr nyelvészként szóltam, most profi nyelvtanárként szeretnék. A Van nyelvérzéked? c. írásommal azokhoz szóltam, akik nyelvtanulási sikertelenségüket valamilyen oknál fogva a nyelvérzékük hiányára vezetik vissza. Nem magam szerettem volna vele “fóbiásan mutogatni”, hanem reményt és irányt adni azoknak, akikben még akár egy halvány akarás is van, hogy megtalálják azt az utat, amelyet járva ők is megtanulhatnak angolul. Hiszem, hogy rajtam kívül is rengeteg olyan elszánt angoltanár van, akik hajlandóak a tanulóval közösen megtalálni a hozzá illő legjobb módszert. És azt is hiszem, hogy aki igazán meg akarja találni az ő elszánt tanárát, aki eljuttatja a céljához, az meg is fogja. De senki ne adja fel!

      Reply

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.