Szeretsz olvasni? És angolul?

Pár napja készítettem egy felmérést, amelyből kiderült, hogy angolul igen ritkán olvasunk. Ha megtesszük, akkor is inkább cikkek olvasásának állunk neki. Egyrészről érthető, mert egy cikk általában rövid, és egy-egy nehezebb szövegnek csak akkor futunk neki, ha legalább nem hosszú. Másrészről viszont furcsa is, mert nem feltétlen a legegyszerűbb szövegtípus egy cikk egy nyelvtanuló számára.

Milyen szövegek jók egy nyelvtanulónak? Milyen olvasási stílusok vannak? És mikor mondhatod el, hogy “tudok angolul olvasni”? Ezt mutatom most meg. Olvass tovább, mert nem sokára nagyon büszke leszel magadra! 🙂

Ahhoz, hogy akár magadtól is rájöjj, milyen szöveget érdemes Neked olvasnod, a saját nyelvi szintednek megfelelően, hadd fejtsem ki azt, milyen olvasási stílusok, stratégiák vannak. Alapvetően 4 féléről beszélünk:

1. Skimming

Ez azt jelenti, hogy úgy olvasol, hogy csak átfutsz valamit, többnyire csak rövid szöveget, hogy legyen némi elképzelésed arról, miről szól. Ez NEM jár azzal, hogy vissza tudod mondani, mit olvastál. Inkább arra való, hogy megtudd, melyik az a rész, ahová vissza szeretnél térni és tüzetesebben elolvasni.

Tipikusan ezt az olvasási stílust használjuk, amikor átnézünk egy magazint pillanatok alatt (többnyire címeket és néha első bekezdéseket olvasunk ilyenkor) és megjegyezzük, melyik cikket szeretnénk majd utána végigolvasni. Ha látsz valakit gyorsan lapozgatni egy újságot, az vagy extrém módon akarja magára felhívni a figyelmet, vagy a most részletezett olvasási módot használja. 😉

2. Scanning

Ez az az olvasási mód, amikor valamilyen információt keresel. Ezért villám gyorsan átnézel egy szöveget, akár sok részt eleve átugorva, hogy megtaláld a keresett információt.

Tipikusan így olvasunk menetrendet, hiszen ott nem érdekelnek más járművek és pl. a délelőtti járatok, ha tudjuk, hogy vonattal szeretnénk menni valahová délután.

Vagy scanning az is, amikor egy receptkönyveben gyorsan átfutod a szöveget, hogy megtudd, hány tojás kell ahhoz, hogy el tudd készíteni azt az ételt, amit szeretnél. Mert ha 4 kell, de csak 3 van otthon, akkor jobb azonnal menni a boltba, mintsem időt tölteni a recept alapos tanulmányozásával. Vagy legalábbis így célszerű, ha nagyon korog a gyomrod…

3. Intensive

Ennél az olvasási módnál mindent alaposan elolvasunk és megrágunk. Fontos, hogy utána vissza tudjuk mondani – azaz megjegyezzük – mindazt, amit olvastunk. Így lehet hosszabb és rövidebb szöveget is olvasni, a cél: a tanulás, az információ beégetése.

4. Extensive

Többnyire hosszabb szövegeket olvasunk így, de azt, hogy mit jelent a “hosszabb”, mindenki magának döntse el. Azonban a célja az olvasásnak ezúttal egyetlen: a szórakozás!

Biztosan kitaláltad, tipikusan novellákat, regényeket, érdekes cikkeket olvasunk így, csak azért, mert jó időtöltés. Ilyenkor nem foglalkozunk azzal, minden mondatot tökéletesen értünk-e. A lényeg, hogy a történet menetét, a cikk mondanivalóját tökéletesen tudjuk követni.

+1 ezek kombinációja

Vannak helyzetek, amikor egy szöveg feldolgozásához több olvasási stílust alkalmazunk.

Pl. az első 2 alkalmazásával el tudsz érni sok pontot egy nyelvvizsgán. Vagy ha nyaralni mész, egy adott nevezetességnél gyorsan átfutod, mit írnak róla (skimming), majd alaposabban elolvasod azt a részt, ami érdekel (intensive). Vagy ha a gyereked megkérdezi, mikor építették Aquincum-ot, hogy ilyen romos, akkor gyorsan kikeresed az infot (scanning), mert már tudod, hol keresd.

Gyakori hibák

Nem lehet azt mondani, hogy mindenki mindent ugyanúgy olvas. Pl. az Esőember is előszeretettel olvasta a telefonkönyvet elejétől a végéig “intensive” olvasási móddal. 🙂 De azt azért állíthatjuk, hogy minden szövegnek megvan a saját tipikus módja, ahogy bánni kell vele. Ha nem így teszel, célját veszti a próbálkozásod és kudarcélményt eredményez.

Ha már említettem a nyelvvizsgát, ott pl. gyakori hiba, hogy intensive olvasási móddal indít valaki, aztán jön a scanning, hogy meg tudja oldani az előírt feladatot. Aztán jön a csodálkozás, hogy “jaj, kifutottam az időből”. Igen, az intensive olvasás időigényes. Egy nyelvvizsgán előbb skimming, aztán scanning, majd ha még ezután is marad megválaszolatlan kérdés, akkor jöhet az intensive.

Az is tipikus hiba, hogy rossz szöveget választasz az extensive olvasáshoz. Amikor szórakozásból olvasol, fontos, hogy olyan szintű könyvet válassz, ami a jelenlegi nyelvi szintednek megfelelő. (Az én meglátásom szerint ez azt jelenti, hogy legalább 80%-ban érted a szöveget.) Ellenkező esetben szótárazgatásról fog szólni az olvasásod, amivel pedig kikerülsz az extensive olvasási stílusból. Ez pedig azt eredményezi, hogy már rögtön nem élvezetből olvasol. A legjobb esetben – ha kellően motivált vagy – még így is átrágod magad a könyvön, de én inkább azt látom, a többség inkább elkeseredik, magát vádolja, milyen “béna”, és felhagy az egésszel. Pedig csak megfelelő szintű könyvet kellett volna választani, vagy tanulási célzattal nekiállni az olvasásnak. Ez utóbbi esetben viszont célszerű tanári segítséget igénybe venni.

Tehát, összességében azt mondhatjuk, akkor mondhatod el, hogy “tudok angolul olvasni”, ha mind a 4 technikát jókor és jó helyen használod. Ez pedig nem attól függ, hogy milyen a szókincsed vagy mennyire jó a nyelvtanod. Így ha már mind a 4 olvasási stílust tudtad az életed során alkalmazni angolul, vagy legalább egyet, veregesd meg a vállad, mert jó úton haladsz! 🙂