… avagy sokkoló élményeim Amerikában 1. rész

Kalifornia – imádom! Kaptam már ott számos felejthetetlen élményt – de igencsak zavarba ejtőt is! Itt van egy:

Fedezzük fel San Francisco-t ! – Ezzel a céllal indultam neki a városnak, és mivel sok látnivaló várt, elterveztem: tömegközlekedem. Nem gondoltam, hogy kínos helyzetbe fogok kerülni hamarosan.
Nagyon ügyesen meg is találtam a rengeteg busz és buszmegálló között azt, amelyikre nekem szükségem volt.

Bus inside

Mivel mentem kb. 6-7 megállót, volt alkalmam kilesni, hogy kell majd leszálljak a buszról. Már filmekben is felfedeztem, hogy az ablakok tetejénél végigfut egy madzag a busz elejétől egészen a hátuljáig mindkét oldalon (a képen is látszik). Megfigyeltem, hogy ezt húzzák meg az emberek, hogy jelezzék, le akarnak szállni. Nagyon örültem, hogy én ezt tudom, és már alig vártam a megállómat – én akartam meghúzni a madzagot!Így is történt. Annak rendje módja szerint a vezetőnél fel is gyulladt a leszállási szándékom jelző lámpa. Ekkor még nem sejtettem, milyen kínos jelenet következik! Beálltam az ajtóba. A busz megállt. Ajtó nem nyílt. Én vártam. Mindenki várt. Én álltam. Mindenki engem nézett (én akartam csak leszállni). Már a sofőr is engem nézett. Kétségbeesetten néztem körbe “Most mi van? Nem tudok leszállni egy buszról?!?”- gondoltam. Ekkor valaki megszánt – vagy egyszerűen rájött, hogy turista lehetek – és odakiáltott: “Step down.” Nem mozdultam: zárva az ajtó, miért is mennék?! “Step down!” “Step down!” – hallottam most már mindenfelől. Nem volt más választásom, elindultam a csukott ajtó felé. És láss csodát! Ahogy leléptem az első lépcsőfokra, kinyílt az ajtó. Gyorsan leiszkoltam a buszról és igyekeztem túltenni magam ezen a kínos jeleneten. Azóta is sokszor eszembe jut a “Step down!” esetem. Surprised

Leszállni egy buszról egyszerű. Vagy mégsem?
Tagged on:     

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.